Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Elnöki bejelentések
- 15 $fű Somogyi; az összes felszólalások egyetértenek abban, hogy az etikai kérdések megoldásánál elsősorban a nevelési kérdést kell szem előtt tartani és a módszereket ebben a szellemben kell kialakítani, ö mégis agy látja, hogy • szűke5ges hangaulyozni, hogy az ügyek intézésébe bizonyos dinamizmust bele kell vinni. Bizonyos rendszabályokat érvényesíteni kell. Petényi professzor ur azt mondja, hogy ha valaki érintv^. van-bizonyos etikai ügyben, akkor a tényeket akkor ie másképpen állitja be, ha ezek konkrét tények,'-és igyekszik magát menteni. Ha dinamikusabban szemléljük a dolgokat, mégis arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy már másképpen igyekeszik az érintet személjr a kérdéseket beállítani és ehhez joga is^van, mert mindenki úgy védekezik, ahogyan jónyk látja,’mégsem térhetünk a dolgok felett^napirendre. Konkrét példa volt erre, hogy bejelentés érkezett névvel, aláírással adatokkal az egyik kollega ellen. Foglalkozva az üggyel, túl azon, hogy az illető nem ismerte el a bejelentett tényeket, nem áttallotta azt mondani, hogy valóságosan nyomorba él, holott tudvalévő, hogy elég jó keresettel bir, s nála a pénznek az a bizonyos motorikus ereje szinte atom meghajtással érvényesül. Ez már túlmegy azokon a határokon, amelyeknél napirendre lehetne a kérdés felett térni. Petényi professzor ur azt mondotta,^ hogy az Etikai Bizottság nem képes már létszámánál fogva sem messzemenő intézkedéseket tenni, ügy"gondolja, hogy ez nem is szükséges. Az Etikai Bizottság - ebben az anyagban második oldal 1.pontjában benne is van - a Szak- szervezeti Bizottság alárendelt szerve. A Szakszervezeti Bizottságnak elég jelentős apparátusa, nagy hálózata van, ezt kell felhasználni arra, hogy a munka nagyrészét elvégezze és az Etikai Bizottság tudomására hozza a tapasztaltakat. Csak igy lehet jó munkát végezni és csak igy fog komoly^társadalmi bázisra támaszkodni az Etikai Bizottság. Az a mególlapitás, hogy a pénznek motorikus ereje van, igaz. De azért kizárólagosán elismerni a pénznek motorikus erejét, egy kicsit metafizikus gpndolkodás. A pénz motorikus ereje a különböző társadalmakon belül különbözőképpen^hat. A^mi társadalmunkban — bár ez még fejlődésben lévő kérdés - mégis azt kell szem előtt tartani, hogy a pénz mégsem minden. Miután az orvosi rendtartás nem teszi lehetetlenné, hogy az orvos elfo- gadjon honoráriumot, ha a beteg kiment már a klinikáról és nincs mód arra, hogy ez a gyógykezelését befolyásolja, szorítkozzon etikus módon az orvos erre a lehetőségre, ha éppen érvényt akar szerezni a pénz motorikus ere’jenek. Addig azonban,
