Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Elnöki bejelentések

- 16 4ft /|kä

0'

amíg a beteg a klinikán van, semmilyen honorárium el nem fogadható és ezt megszegni nem lehet, ez törvény. Aki ez ellen vét, azzal szemben el kell járni. Elfogadja mindazt amit Petényi professzor ur a rétori készségéről mondott, azért tette azonban a javaslatot, mert nagy súlya van annak, hogy éppen Petényi prefesz- sz.;r, úgy is mint az Etikai Bizottság elnöke, és úgy is mint a professzori kar egyik legtekintélyesebb tagja, beszéljen erről a kérdésről. Felhivja a figyelmet hogy mi nem prédikálunk, nem is kivánunk megszégyeníteni senkit, de vannak eszközeink a nevelésen túl is és ki kell hangsúlyozni, hogy ezekkel adott esetben élni is fogunk, mert erre a rendelet kötelez bennünket. Fenntartja javaslatát, hogy a Tanáxs kérje fel Petényi professzor urat az Össz-tanári értekezleten az etikai kérdésekkel való foglalkozásra.

Kazár: Petényi professzor elvtárs felvetette, hogy a neveles és az Etikai Bizottság munkájában az aktivitás kérdését hogyan lehetne megoldani. Szükséges azt lerögzíteni, hogy az orvosi ellátásra jogosult betegekben azt a tudatot kell megerősíteni, hogy minden vagyoni előny, vagy annak kilátásba helyezése nélkül is a legmegfelelőbb gyógykezelésben részesülnek.

A Párthoz és a tömegszervezetekhez is lehet fordulni, hogy milyen észrevételek és megjegyzések érkeznek be hozzájuk. Meg lehet azt azért tudni, hogy hol vannak olyan észrevételek, hogy a betegektől kérnék, vagy elfogadnak az örvösek pénzt. Meg kell nézni, hogy Milyen nevelési eszközökkel, vagy esetleges adminisztrativ intézkedésekkel lehet érvényt szerezni a rendeletben előírtaknak. Minden klinikán ki kell alakítani azt a szellőmet, amelyet a rendelet megkövetel.

Petényi: több meggondolni való van az itt elhangzottakkal kapcsolatban. Vannak azonban nehézségek is. Elmondja, hogy a közelmúltban egyik professzorral beszélgetett etikai kérdésekről és felmerült az, hogy a fiatalabb tanársegédek,^gyakornokok, akiknek a fizetése nem magas, hogyan éljenek meg ebből? Főleg vonatkozik ez azokra az orvosokra, akik nősek és van egy-két gyermekük. Tudvalevő ugyanis, hogy a^feleség nem. mindenhol pénzkereső személy, mert pl. két gyermek mellett nem igen lehet dolgozni menni, hol szül az asszony, szoptat, hol beteg, tehát csak a férj fizetésére vannak utalva, abból meg^nem nagyon tudnak megélni. A fizetések megállapitásánál annak idején azt mondották, hogy az orvosoknak úgyis van mel-^ lék keresetük, most azonban az uj rendtartás bevezetése ezt megszünteti, s igy a jelenlegi fizetés igen alacsony. A magánpraxissal kapcsolatban is felmerültek problémák. Ha egy orvos meg is néz egy beteget a magángyakorlatában, bizonyos vizsgálatokat már nem tud megejteni /pl. röntgen, stb./ s igy tekintélyes összegektől elesnek. Ezek azok a problémák, amik fennállnak,amelyékről nyiltan nem beszélnek, azonban mégis számolni kell velük.