Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Elnöki bejelentések
11 4 b* natkozóan a jelentés javaslatot is tesz. Úgy gondolja, hogyha van ilyen etikai vétség, azt megfelelő formában nyilvánosságra kellene hozni egészen az "Orvosegyetem" hasábjáig. Azonban szükséges lenne azt is nyilvánosságra hozni, ha valahol példamutatóan járnak el az orvosi rendtartással kapcsolatban. Egyetért azzal, hogy bizonyoe konkrét esetekben, ha kirivó dolgokat tapasztalunk, akár adminisztrativ utón is eljárjunk. A Szakszervezetnek lenne feladata, a hallgatóság vo&alán pedig a KISZrnek, hogy bizonyos anomáliákra felhívják az Etikai Bizottság figyelmét. Csak névvel aláirt és konkrét ügyekkel kell nézete szerint foglalkozni az Etikai Bizottságnak, semmiféle névtelen bejelentésre reagálni nem kell. Ez semmiesetre sem érné el azt a célt, melyet ez az uj légkört kialakító rendelet maga elé tűzött. Kazár: az egyik amit felvet az Etikai Bizottság jelentése az, hogy nincs meghatározva eléggé, mit kell érteni észrevétel megjelölésen. Természetesen rágalmazással, rosszindulatú névtelen feljelentésekkel is számolni kell és it.t egyetért Somogyi elvtárssal, aki azt mondta, hogy ezekkel nem szabad az Etikai Bizottságnak foglalkozni. Az Etikai Bízott ságnak a törvényerejű rendelet 30.§-s szerint az a feladata, hogy állandó nevelő munkával és ellenőrzéssel elősegítsék, hogy az orvosok magatartása megfeleljen az orvosi rendtartás és annak, végrehajtására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek. Egy bizonyos aktivitás és ellenőrzés szükséges. Ennek a formáit nem könnyű^meghatározni. Az Egyetemnek vannak olyan klinikái, ahol a beteg nem mer anélkül távozni, hogy egy bizonyos összeget ne bocsásson ez orvos, vagy az ápolónő rendelkezésére. Vannak, viszont olyan klinikáink is, ahol a beteg nem mer honoráriumot adni, holott úgy érzi, hogy az méltányos lenne. Tehát két dologgal kell foglalkozni, az egyik az orvos, a másik a beteg magatartásának kérdése. Szükséges, hogy az ellenőrzés lehetősége is valamilyen formában megoldódjék. Pontos, hogy azokon a klinikákon, ahol az előbb említett helytelen szellem még részben vagy egészében uralkodik, ez a szellem megváltozzék'. A dolgozók érzik, hogy milyen betegellátásra jogosultak és azt kell elérni, hogy az orvosok és az ápolónők is ennek megfelelő szellemet tükrözzék magatartásukkal. Mégis szükséges felmérni, hogy melyik klinikán hogyan állunk ezzel_a kérdéssel és ha kell akár neveléssel, akár adminisztratív utón járjunk el. Az Országos Traumatológiai Intézetben például az igazgató kijelentette, hogy
