Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. január 21., Össztanári értekezlet - Beszámoló a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusáról

- 13

Bálint : 25 éve dolgozik egyetemi kollektívában. Megállapítja, bogy az a kiegyensúlyozottság, ami most tapasztalható, még eddig nem volt soha meg. Az emberek elégedettek, jó a hangulat, az utóbbi lo év alatt ilyent még nem tapasztalt.

Issekutz: Somogyi elvtárs említette annak szükségességet,hogy kommunista szakembereket neveljünk. Az a megállapitás azonban, hogy alapjában véve az idős kutatóknak a többsége nem lenne marxista-leninista gondolkodású, úgy gondolja, revízióra szorul. Az elmúlt esztendők jó iskola volt. Mindenki látta azt az átalakulást, ami történt, látta az ország nehéz viszonyokból való felemelkedését. Be kell látni, hogy ez az irányzat a jóléthez , a békéhez vezet. Ma mór a többség ezen az elméleti sikon van. Vannak egyesek, akik vallási elgondolásból kiindulva, még nem tudnak teljesen együtthaladni, de úgy gondolja, hogy ezek az Isten hi- vők nagyon kevesen vannak és mindig kevesebben lesznek. Úgy gondolja, hogy akik tudományos pályára jönnek, meg fognak felelni, úgy érzi, hogy az oktató munkát elég jól viszik és nincsenek nagyobb hiányosságok.

Kiss : Az ideológiai kérdésekkel kapcsolatban a

krisztianizmus és a kommunizmus viszonyáról beszélve megjegyzi, hogy nagy hullámként önti el a világot a vallásosság kérdése, ennyiben egészíti ki Issekutz prof. felszólalását és megjegyzi, hogy az első kommunizmust az őskereszténység csinálta. Es ha az őskereszténység vonalát és nem a Vatikán vonalat követték volna, akxor a századok folyamán soha nem szűnt volna meg a krisztianizmus. A krisztianizmus alapján álló embereket nem volna helyes kikapcsolni a szocializmus építéséből, ma is vannak őskeresztény kommunista közösségek, pl. Kanadában. Felhívja a figyelmet, hogy nagyon vigyázni kell ennek a kérdésnek a disztingválásánál. Kijelenti, hogy ők a kommunistáktól koránt sem félnek úgy, mint a Vatikántól, és a kommunistákkal sokkal jobban meg tudják értetni magukat, aijii a szocializmushoz való konkrét viszonyukat mutatja.

Rektor : Vitába kivan bocsátkozni Kiss professzor felszólalásával és eloszlatni az esetlegesen benne levő téves nézeteket. Két kérdés van, amit nem szabad ösz- szekeverni. A vallásos meggyőződésű emberek részt tudnak venni a szocializmus építésében, nálunk az Egyetemen az oktató és kutató munkában. Más elbírálás alá esnek a Vatikán befolyása alatt álló kiéri' t kális emberek, akik kifejezetten az imperializmus politikáját viszik. Ezekkel szemben kifejezetten politikai harcot kell folytatni, s káros tevékenységüket meg kell szüntetni. Természetesen^az_előbb említett vallásos meggyőződésű emberekkel is ideológiai vitában vannak annak ellenére, hogy azokat egyébkent becsületes embereknek tartják. Semmiképpen nem^mehetnek azonban abba bele, hogy a fiatalságot, akiknek a szocializmusban és később a kommunizmusban