Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. szeptember 30., Nyilvános rendkívüli tanácsülés - Vas-, gyémánt és arany jubileumi díszoklevelek átadása - Az 1959-ben végzett orvosok és fogorvosok orvosdoktorrá avatása
- 3 n. Mozsonyi; a bizottság indokolása annyira pozitiv és minden tekintetben kiemelkedőnek tartja, hogy itt nezete szerint olyan ellenvetés, hogy az udvariassági gesztus volna a rektor felé, nem is merülhet fel. Minden szükséges feltétel megvan. Nem volna-e lehetséges a legmagasabb tényezőktől érdeklődni, hogy ilyen kiemelkedő érdemek ellenére miért történt annyiszor visszautasitás. Véleménye szerint az elmúlt évek során igazságtalanság történt. Issekutz: a Rektor Elvtárs felvetette a személyi befolyás kérdését. Ehhez meg kivánja jegyzni, hogy amikor a kormányzat a Rektor Elvtársat az Egyetem élére helyezte, akkor ez azért történt, mert személyében összpontosult tudományos munkásságának és politikai munkájának elismerése. Ebből következik az, hogy az Egyetem maga is legkiválóbb tagját kivánja Kossuth-dij- ban részesitenj. A Kossuth-dij adományozása nemcsak személyre szól, hanem az Egyetemnek is szól és a mellőzés az Egyetem mellőzése is. Véleménye szerint tavaly igen szűk volt a keret és talán ezért történhetett, hogy nem kapta meg a Kossuth-dijat, mivel a javaslat első fokozatra szólt. Ami az ovjektivitás kérdését illeti, nem árul el titkot, ha elmondja, hogy az Akadémia osztályvezetőségi ülésén, amikor ezekről a javaslatokról volt szó, a Rektor Elvtárs 20 szavazatból 15-16 sza- vezetot kapott. Itt nem lehetett szó szubjektivitásról a kérdés elbírálásánál. Abból is kitűnik, hogy mennyire elismerik érdemeit az Akadémián, hogy osztályvezetőségi tag, elnökségi tag lett a Rektor Elvtárs, legfontosabb képviselője az orvosi tudománynak az Akadémián. Nagyon-nagy rosszindulat kell ahhoz, hogy azt mondják, hogy itt jóbarátok ültek össze és igy tették a javaslatokat. Balogh: teljesen mellőzendőnek tartja azt a szempontot , hogy itt elfogultságról lenne szó, amit az Akadémia állásfoglalása is alátámaszt. Maga részéről is helytelennek tartaná, ha nem tennének javaslatot, Van azonban egy szempont, amit a javaslat nem hangsúlyoz eléggé és ez a rektor munkásságának közegészségügyi jelentősége. A csecsemőgyógyászat közegészségügyi jelentőségét erősebben kellene hangsúlyozni. A Kossuth-dijat elbiráló bizottságban nem csak orvosi szakemberek ülnek, azért világosan össze kell foglalni, hogy dr.Gegesi Kiss Pál tudományos munkásságának közegészségügyi jelentősége is van, ami számottevő országos viszonylatban és feltehetően nemzetközi viszonylatban is. Továbbá úgy gondolja, hogy kicsit túlságosan szerénykedünk az orvosi munka értékének hangsolyozásaban. Tudja, hogy az orvosi munka nem termelő munka, de hogy nincsenek járványok, hogy nyugodtan lehet dolgozni, hogy az egészségügyi eredmények olyanok, hogy nyugodtan lehet tervgazdaságot folytatni, a közegészségügy határozottan javult, a gyermek halálozás csökkenést mutat, az életkor egyre magasabb lesz, a munkaUl
