Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról

-17■I i 4

solja a bizottság azt, hogy az NDK-ban a Humboldt egyetemmel vegyük fel a kapcsolatot. Ez nagyon helyes, mert részben a német nyelvtanulásban fog segítséget nyújtani a fiataloknak, és az a kezdeményezés, ami a német egyetem részéről is megvan, feltétlen felkarolandó. Mégis azt gondolja, hogy ki kellene egészíteni ezt a kapcsolatot“ a Szovjetunió egyetemeivel is és a többi népi demokratikus országok egyetemeivel is. Kint járta alkalmával valamennyi professzor, akivel beszélt, kifejezte, hogy örömmel vállalkozik arra, hogy mindenféle hivatalos - tárcaközi tárgyalások nélkül - kizárólag személyi kapcsolatok alapján tartson a mi°intézeteinkkel kapcsolatot. Javasolja, hogy ezt vegyék ebbe a pontba bele, mert véleménye szerint az orosz nyelv tanulása semmivel s sem kevésbé fontos, mint a német nyelv tanulása.

Végül még egy kérdést szeretne megemlíteni: A bizottság a jövőben a munkája során, az eddiginél is nagyobb mértékben fordítson gondot a fiatal orvosokkal való foglalkozásnál ideológiai képzésükre és határozott politikai állásfoglalásukra. Hangsúlyozza, hogy' a bizottság tett lépéseket és nem keveset ezen a téren is, de mégis az a tapasztalat, hogy a fiatal orvosaink most a szakmai továbbképzésük során elsősorban a szakmai kérdéseket látják, holott a Párt Politikai Bizottságának az egészségügyi politikáról szóló határozata és az Egészségügyi Kormányzat egyre nyomatékosabban feladatul tűzi ki a politikai magatartás továbbfejlesztését, határozottabb, egyértelműbb kiállást a rendszer mellett, és ha a bizottság is nyomatékosabban segíteni fog ebben a jövőben, akkor a fiatal orvosok előtt is világosabb lesz, hogy ezen a téren is fejlődniük kell.

CsömörMegállapítja, hogy a bizottság, munkája során valóban komoly eredményeket ért el. A fiatalok látták és látják azt, hogy az állami vezetés állandóan szemmel tartja fejlődésüket. A bizottság munkája nemcsak abban merült ki, hogy tájékozódtak, hogy megismerték az egyes emberek problémáit, hanem abban is, hogy az illetők fejlődését is szemmel tartották, mint ahogy ezt a jelentés is leszögezi. Egy-két gyakorlati vonatkozású kérdést kivan tenni a jelentés alapján:

Mint a manuális bizottság egyik tagja, a műtéti kiírás kérdésével szeretne röviden foglalkozni. Az a tapasztalata, hogy a klinikák betegforgalma és beteganyaga elégséges és minőségileg is lényegében alkalmas arra, hogy a szakorvos- képzést és az orvostovábbképzés céljait kielégítse. Itt inkább a helyi rossz elosztásban van tulajdonképpen a hiba. Az intézetek egyes tagjai - a manuális szakmákra gondol természetesen - rendkívül sok gyakorlati lehetőséggel rendelkeznek, másrészük pedig nem. Ez ellen a hiba ellen más vonalon is megindult a harc. E téren is van azért már előrehaladás, amit elsősorban a saját klinikájáról is megállapíthat. Egy év előtti állapothoz viszonyítva, ezen a té-