Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. április 8., VIII. egyetemi tanácsülés - Beszámoló a "Fiatal oktatók tudományos és szakmai fejlődésével foglalkozó Bizottság" munkájáról

-18ren, ha nem is ideálisak a viszonyok, de olyan fejlődés következett be, ami 15 év alatt nem volt a klinikán.

Most nemcsak, hogy a fiatalok meg vannak elégedve a műtéti lehet ősegükkel, hanem valóban állandóan szemel ött van az a szempont, hogy azokat a műtéteket, amelyek az orvosképzést szolgálják, tényleg fiatal orvosok végezhessék, kellő irányítás és ellenőrzés alatt. Tehát a bizottság munkája már itt a gyakorlatban is kézzelfoghatóan, lemérhetően megnyilvánult ás érvényesült. Most ugyanakkor szeretné azt is kihangsúlyozni - mert a bizottságnak a jelentése ilyen szempontból egyoldalúnak látszik, hogy ti. a klinikákon az orvosképzés nemcsak abban merül ki, hogy jó gyakorlatú szakembereket neveljenek, hanem elsősorban megfelelő beállítottságú és megfelelő gondolkodásmóddal rendelkező szakembereket képezzenek. Tehát nem lehet az a célja egy sebészeti, vagy szülészeti klinikának, hogy közkórházi színvonalon jiagy rutinnal rendelkező emberek kerüljenek ki rövid idő a- latt, hanem az a célja, hogy egy bizonyos rutinra is szert tegyenek, de ugyanakkor azt a magasabb elméleti szinttel rendelkező szakképzettséget is elsajátítsák a fiatalok, amely egy klinikai orvos színvonalára jellemző, tehát a legkorszerűbb, a legképzettebb, a legtudományosabb gondolkodásmódot biztosítsuk. Nem volna helyes az az irány, hogy kizárólag az operativ működéssel mérjük le a klinika jó, vagy rossz szakorvosképző munkáját.

A szociális problémákkal foglalkozva, a lakásépítés területén a Sz.B. javasolta, hogy lakásépítő szövetkezeteket hozzunk létre valami^ en formában. Sajnos az eddigi tapasztalatok alapján a helyzet az, hogy ennek feltétele egy bizonyos anyagi bázis. A fiatalok számára, akik nem rendelkeznek ilyen anyagi alappal, ez az ut nem látszik járhatónak. Ezt inkább az idősebb kollegák felé kellene propagálni, különösen azok felé, akik bent laknak a klinikákon, és a bentlakásuk nem feltétlenül szükséges. Ezenkívül hivatali szervek felé, állami vonalon feltétlenül nyomást kellene gyakorolnunk, hivatkozva a párthatározatra, hogy az egészségügyi intézményekben lakáskiutalással megszüntetheíok legyenek azok a bentlakások, amelyekre nincs feltétlenül szükség. A beszámoló, illetve a jelentés megállapítja, hogy a munkás és parasztszármazásu fiatal oktatók között különösen nagymértékű a politikai passzivitás. Azt hiszi, hogy ez a megállapítás igy általánosságban nem helyes. Nem lehet helyes, ha mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az 'egyetemről kikerült, nemrég végzett, ide bejutott munkás és parasztszármazásu hallgatók lennének politikailag a legrosszabbak. Ezt a véleményt gyakorlati tapasztalata a- lapján sem tudja osztani. Igenis a fiatal oktatók azok,- és különösena munkás-parasztszármazásuak -, akik közül érthető okból nagy számmal kerülnek ki a velük való foglalkozás eredményeként azok az emberek, akikre politikailag és szakmailag is eg/aránt számíthatunk. Tehát ha mi