Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. március 20., Rendkivüli nyilvános ünnepi tanácsülés - Megemlékezés a Magyar Tanácsköztatásaság kikiáltásáról

Történelmi jelentősége és kihatása volt annak is, amit a Tanácsköztársaság a Marxizmus-leninizmus magyarországi elterjesztése terén tett. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a széles néptömegek a Népszavából és a Szociáldemokrata Párt kiadványaiból tanulták az úgynevezett marxizmust felhigitott, megreformált, opportunista elméletekkel megtűzdelt formájában. Most 1919- ben a Marxizmus-leninizmus a maga igazi mivoltával és forradalmasitó hatásával egyszerre széles tömegekhez jutott el, milliók tudatát alakitotta át, agitátorok és néptanítók, munkások és tanácsi emberek, ifjúmunkások és diákok lo ezrei ismerkedtek meg ekkor az iskola padjaiban, előadásokon, ánfolyamokon, brossurákból, beszédekből és újságokból a marxista világnézet igazságaival, a Kommunista Kiáltvánnyal, a Szocializmus fejlődésével és az Állam és forradalommal. S ha a proletárdiktatúra politikai hatalma meg is dőlt, szellemének hatalmát fegyverekkel nem lehet többé megsemmisíteni.

Eszméi később is ott bujkáltak a szegényjemberek gondolataiban, tovább éltek a kommunista párt illegális harcaiban és helyet kaptak olyan nagy alkotók, mint Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, József Attila, Bartók Béla munkásságában.

Jelentősek a proletárdiktatúra alkotásai és kezdeményezései a nemzet egészségügyi viszonyainak megjavításában is. A magyar munkások életkörülményei a háború e- lött és alatt az európai átlag alatt voltak. A napi 12 ó- rás munkaidő a gyáriparban általános volt, a földnélküli mezőgazdasági munkások munkaideje pedig ennél jóval magasabb. A magyarországi dolgozók nyomorúságos helyzetére fényt vet, hogy 19oo és 1914. között l,4oo.ooo nincstelen vándorolt ki az országból. A feudális burzsoá rendszer népelnyomó politikája és a dolgozó osztályok sorsával való nemtörődömsége talán legélesebben az egészségügy területén mutatkozott meg. önálló minisztériuma nem volt," csak mellékkérdésként foglalkoztak az egészségügyi kérdésekkel a különböző minisztériumokban, nem utolsó sorban a Belügyminisztériumban. Mig katonai kiadásokra a háború előtt évente 586 millió koronát fordítottak, addig az összes népjóléti kiadásokra, amelyek között az egészségügyi kiadások is szerepeltek, 26 milliót.

Az egészségügyi viszonyok romlása a háború alatt méginkább meggyorsult, az élveszületések száma több mint a felére esett vissza és 1918-ban azok számát a halálozási szám majdnem 2oo ezerrel haladta meg. Az 1-6 év közti gyermekek halandósága Magyarországon ötször akkora volt, mint Angliában. A lakosság orvosokkal való ellátottsága is szomorú képet mutatott, az I.világháború előtt lo ezer lakosra 2.5 orvos jutott, jelenleg kb. 14. Egy-egy körorvoshoz 2o-3o-4o község is tartozott, úgy hogy vidéken pl. 1916-ban loo elhalt közül csak 5o-et részesítettek orvosi kezelésben és csak 53-nál állapította meg oros a halál okát.