Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. március 20., Rendkivüli nyilvános ünnepi tanácsülés - Megemlékezés a Magyar Tanácsköztatásaság kikiáltásáról
-7A kórházi ellátottságot tekintve Magyarország az európai országokhoz viszonyitva kedvezőtlen helyzetben volt, mert mig nálunk lo ezer lakósra 2o ágy jutott, addig p3>. Németországban 45. A tuberkulózist a XX.század elején magyar betegségnek hivták és ebben az uj évszázad első 15 esztendejében kb. egymillió ember halt meg Magyarországon. Az okot báró Korányi Frigyes igy magyarázta: "Magyarország költségvetésében a tuberkulózis elleni akcióra eddig évente 7oo ezer koronát biztositott. Belőle egy-egy betegre nem jut évente 2 korona. Ez volt a helyzet a háború előtt, még rosz- szabbá vált alatta." A betegségek megelőzésének és gyógyításának lehetőségeit nagymértékben csökkentette az a tény, hogy a betebiztositás nagyon korlátozott mértékű volt. Még az 19íD7-es biztosítási törvény is, amely a munkások öntevékenysége által létrehozott biztosi tó pénztárak irányítását kivette a munkások kezéből és a tőkés érdekek szolgálatába állította, kötelezővé tette ugyan az ipar területén a beteg- és balesetbiztosítást, de kihagyta a biztosításból a mezőgazdasági munkásokat és számtalan dolgozó városi réteget, feik nem üzemben dolgoztak, a kisparasz- tok millióiról nem is beszélve. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom létrehozta ugyan a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumot, de ennek tevékenysége kimerült a belső szervezésben és még költségvetési fedezete sem volt. A proletáriátusnak kellett átvenni a hatalmat ahhoz£ is, hogy az egészségügy területén öntő változások következzenek be. Tanácsköztársaság a Károlyi kormányzat idejéhez viszonyitva sokkal nehezebb helyzetben, a fegyveres harcok közepette egy hét alatt többet tett a dolgozók egészségének védelmében, mint az un. Népköztársaság 5 hónap alatt, vagy az azt megelőző feudál-kapitalista társadalom évszázadok alatt. Az egészségügy hátbaszoritott helyzetéből a tanácsuralom alatt a proletárpolitika fontos részévé vált. Államosította és ugyanakkor demokratizálta az egészségügyet is. Kiépültek az egészségügyi igazgatás uj szervei, a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság, mely mellett több demokratikus, a társadalom szélesebb rétegeit magábafoglaló szerv dolgozott, igy pl. Országos Egészségügyi Tanács, Országos Anya és gyermekvédő szövetség, Alkoholellenes Tanács és a városi, kerületi'és vidéki tanácsok mellett működő Egészségügyi bizottság. Államosították a kórházakat, szsnatóriumokat, gyógyító intézeteket, gyógyfürdőket, valamint a gyógyszertárak nagy részét. Már 1919. április elején megszervezték a Központi Kórházi Ágynyilvántartót és a kórházi, szanatóriumi gyógykezelés ingyenes lett. A kórházi ágyak számát a tanácsköztársaság fennállása alatt 8 ezerrel növelték. Országosan megszervezték a fertőtlenitést, fertőtlenítő kirendeltségeket és egészségügyi karhatalmat állítottak fel. gövidesen mutatkozott is az eredmény. Május végén az újságok beszámolhattak arról, hogy a spanyolnátha járvány, mely 1918-ban és még 1919. elején is az egész országban tömegesen szedte áldozatait, úgyszólván teljesen megszűnt, kiütéses tifusz
