Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959

1959. március 20., Rendkivüli nyilvános ünnepi tanácsülés - Megemlékezés a Magyar Tanácsköztatásaság kikiáltásáról

-4A magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikája is olyan eredményeket és kezdeményezéseket mutat fel, amelyek megismerése még ma is igen tanulságos. A kom- mün kulturpolitikájáaak legfőbb célkitűzése az volt, hogy felszámolja a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumát és kielégitse a felszabadult munkásság megnövekedett kulturális igényeit. A Tanácsköztársaság alkotmányának erre a célkitűzésre vonatkozó pontja azonban kihangsúlyoz^ még egy olyan mozzanatos is, amelynek a továbbiakban igen nagy jelentőséget kell tulajdonítani: "a Tanácsköztársaság.... megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét". így szól az alkotmány szövege s nyilvánvaló, hogy itt a művelődési lehetőségek megnyitásáról nem csupán abban az értelemben volt szó, mint az uj iskolarendszer bevezetése, a könyvtárak vagy múzeumok gazdagítása, hanem abban a másik vonatkozásban is, hogy életkörülményeik megváltoztatásával megteremtik a dolgozók számára annak a feltételeit, hogy egyáltalán módjuk legyen az uj lehetőségekkel élni, azokat felhasználni.

Lenyűgöző az az optimista lendület, amellyel azonnal a diktatúra kikiáltása után nekilát talc a legsürgősebb feladatok megoldásához. Az alapvető kultúrpolitikai intézkedéseknek olyan sorát láthatjuk, amely nem a diktatúra rövid és küzdelmes 133 napjának, hanem hosszú emberöltők céltudatos munkájának is becsületére válnék. Első helyen kell megemlíteni az egyház és állam szétválasztását és az egyházi iskolák államosítását, mint az egységes állami oktatás megteremtésének alapvető feltételét. A népiskoláztatá3 terén a tanácskormány hozzákezdett a 8 osztályos 6-14 éves korig terjedő egységes és kötelező népoktatás megvalósitá- sához, amelyet később }.8 éves életkorig kivánt kitérj- j eszteni.

Különösen jelentősek az analfabétizmus leküzdésére irányuló erőfeszítések. Az 191o évi népszámlálás szerint Magyarországon a 6 évn felüli népesség közül 34 a - volt analfabéta. Az analfabétizmus leküzdésére szerte az országban számtalan tanfolyam indult, a vidéki szabadiskolák tantervűkbe iktatták a felnőttek Írásra, olvasásra való tanítását, amelynek során mint egyik újság irta: "Kemény ujju és őszhaju munkások kirobotolt napi munkájuk után tanulták a betűvetés tudományát."

Jelentős reformok születtek a középiskola vonatkozásában is. A főiskolára előkészítő középiskola mellett megtörtént a középiskolák szakosítása, a gyakorlati é- lethez való közelítés. Ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi középiskolákat állítottak fel és az uj műhelyekkel ellátott ipari középiskolákban az ifjúmunkások tömegeinek magasszínvonalú szakképzése indult meg. Hagy gondot fordítottak ezen a fokon a művészeti nevelésre: ingyenes zeneoktatás és képzőművészeti tanműhelyek felállítása segítette elő a teheséges munkás és parasztgyermekek képzését.