Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1958-1959
1959. március 20., Rendkivüli nyilvános ünnepi tanácsülés - Megemlékezés a Magyar Tanácsköztatásaság kikiáltásáról
-3ecsetelni, hogy nemzetközi blokád, imperialista hadseregek gyűrűjében az ellenforradalom szabotázsai és nyilt felkelései közepette mily nehézségekkel kellett megküzdenie például a mezőgazdaságnak. Mégis emberfeletti erőfeszítéseket tett, hogy a mezőgazdasági munkáság helyzetén javitson. felemelte a búza és a rozs járandóságot a háború előttinek majd a duplájára, veteményföldek, álattartás, stb. tekintetében messzemenő kedvezményeket juttatott és az 1914. évi átlag béreket, melyek 25o koronát tettek ki, a kommün alatt looo-12oo koronára emelte fel, ami a pénzromlást tekintetbe véve még mindig igen jelentékenynek mondható. A júniusi tanácsok országos gyűlésén Varga Jenő akkori pénzügyi népbiztos bejelentette, hogy a bányászat szocializálása teljesen be van fejezve és a vasfeldolgozó ipar, a hadiszer-gyártás, gép- és szerszámgyártás és faipar oly mértékig szocializálva van, hogy több, mint loo ezer munkás dolgozik már társadalmasitott üzemben. Varga Jenő emlitett beszédében három részre osztotta azt a munkát, melyet a tanácskormány gazdasági téren végzett: romboló fenntartó és ujraépitő részre. A romboló rész abból állott, hogy az addigi tulajdonosokat, a nagytőkéseket, a nagybirtokosokat, a nagykereskedőket ki kellett a termelő- eszközök birtokából űzni, a kapitalizmus berendezését le kellett rombolni. A fenntartó munka abból állott, hogy ü- gyelni kellett: a kapitalizmusnak, mint tulajdonformának, mint jövedelem-megoszlási formának lerombolása közben magát a termelést ne romboljuk le és ami valóságos érték volt a kapitalizmusban, azt amennyire lehet, változatlanul mentsük meg az uj társadalom számára. Végül az épitőmunka abból állott, hogy a kapitalista igazgatás helyébe megkezdték a proletárigazgatást, s a munkásigazgatás szervezését úgy az egyes üzemekben, mint az állam egész szervezetében. így a vállalatok élére termelőbiztost állítottak és melléjük ellenőrző üzemi tanácsot s szerveztek, mely az ügyek menetére befolyást gyakorolt. Létrehoztak anyaghivatalokat és igyekeztek ezeket a proletárállam anyagelosztásának szerveivé átalakítani. A tervszerűség biztosítására egy vezető, koordináló és ellenőrző szervként életre hivták a népgazdasági tanácsot, melynek hatáskörébe tartozott a termelésnek és a javak elosztásának egységes irányítása, a gazdálkodást tárgyaló rende- letck kibocsátása és végrehajtása s a termelésnek, valamint az elosztást végző szerveknek műszaki és gazdasági ellenőrzése. Hogy mindezeknek az intézkedéseknek és szervezetek létrehozásának a jelentőségét felmérjük, emlékezetbe kell idéznünk, hogy ebben az időben még nem állt rendelkezésünkre az a sok éves tapasztalat, amelyet a felszabadulás után átvehettünk Szovjetunió működéséből. Hiszen abban az időben még Szovjet-Oroszországban a proletárdiktatúra létéért kellett élet-halál harcot folytatni az ellenforradalmi és intervenciós seregekkel. A további tervek úgy szóltak, hogy létre kell hozni megyei és helyi népgazdasági tanács mellett működő gazdasági hivatalokat, továbbá üzemi központokat, hogy minden szakma gazdasági szempontból egy egységet alkosson s végül egy központi gzdasági ellenőrző szervet, valamint a munkaerőgazdálkodás központi szervét, mely utóbbiakra azonban a proletárdiktatúra bukása következtében már nem került sor.