Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1957. december 3., II. egyetemi tanácsülés - Bejelentések, indítványok
nak, törvényszerűségeinek felismerésében, annak a tapasztalati anyagnak művészi kifejezésében, melyet a művész az életben összegyűjt. A világnézet a művészet belső követelménye. így volt ez a múlt nagy művészeti korszakaiban is, igy van ez ma ifi. 3. A művészeti irányzatok \ 1. Pártunk és államunk biztosítja a művészetekben a különböző irányzatok versenyét, következetesen szem előtt tartva a szocialista realizmus perspektíváját. A szocialista realizmus nem a művészekre kivülről rákényszeritett követelmény, hanem a művészetek belső fejlődésének eredménye, a realizmus legmagasabb foka. A szocialista realizmus olyan realista művészet, amely a tudományos szocializmus eszméin alapszik, a valóságot forradalmi fejlődésében, híren és történelmileg konkréten ábrázolja. Ennek olyan kiváló képviselői voltak, mint Gorkij vagy Majakovszkij, József Attila vagy Derkcvics Gyula. A szocialista realizmus elfogadása tehát azt jelenti, hogy a művész a valóságot a marxizmus-le- ninizmus, a munkásosztály álláspontjáról ábrázolja. A szocialista realizmus az egész világ leghaladóbb művészeinek útja. Solohové éppúgy, mint Aragoné. A világ művészetének ebbe a haladó áramlatába kapcsolódott bele a magyar művészet is. A szocialista realizmus támogatásának elsőbbsége nem jelenti azt, hogy ne támogatnánk más realista törekvéseket is. Irodalmunk és művészetünk történetében a realista irányzatok mindenkor a leghaladóbbak voltak s azok jegyében születtek a legjelentősebb művészeti alkotás.k. A különböző realista irányzatokat a mi társadalmunkban gazdagítják a szocialista épités gyakorlati tapasztalatai és a szocializmus ideológiája, s ilymódon a szocialista realizmus irányában fejlődhetnek. Ugyanakkor ezek az irányzatok a maguk értékes hagyományaival, alkotásaival megtermékenyitően hathatnak szocialista realista művészetünkre is. Pártunk és államunk lehetőséget ad a nem-realista irányzatok jelentkezésére i-s, amennyiben azok nem ellenségesek a népi demokráciával szemben. Ezek az irányzatok - mint irányzatok - állami támogatásban nem részesülhetnek, mert nem töltik be azt a nevelő szerepet, amelyet népi államunk a művészeteknek szán s amely minden haladó művészét követelménye is. Jelentkezésükre azonban meg kell adni a lehetőséget, mert a nem-realista irányzatokat csak vitákban lehet legyőzni. Az egyes irányzatokon belül biztosítjuk a különböző stiluskisérletek szabadságát s e téren helytelennek tartjuk az adminisztrativ beavatkozást az alkotó munka folyamatába. Pontosnak tartjuk a realista irányzatok fejlődése szempontjából is, hogy művészeink megismerjék a magyar hagyományok mellett a külföldi irányzatokat és müveket, s ezeken belül a szocialista realista alkotásokat. Szakítani kell a művészetekben is a provincializmussal, a nacionalizmussal, de azzal is, hogy egyes nyugati divatokat vagy irányzatokat - éppen a helyzet kellő ismerete hiányában - egyoldalúan felmagasztaljanak. Helyeseljük, ha a művészek tekintetbe veszik a közönség igényeinek különbözőségét s ennek kapcsán egyetértünk olyan törekvésekkel is, amelyek a nemes szórakoztatást tűzik ki célul, de fellépünk minden izlésrontó vagy selejtes művészeti termék ellen. 4« Alkotói szabadság és bírálat Pártunk és államunk elitéli az alkotói szabadság individualista, polgári értelmezését, amelyet az ellenforradalmi események’előtt a revizionizmus felelevenített s amelyik a kapitalista társadalomban sem létezik. A kapitalista állam, a
