Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1954. október 13., II. tanácsülés - Az egyetemi oktatás módszertani alapelveinek megvitatása

amely a győztes nevét és az évszámot tartalmazza. A győztes személyére a tanulmányi osztály a testnevelési tanszékkel együttműködve tesz javaslatot az egyetem Tanácsa felé. A két vándordíj alapításával emlékezünk felszabadulásunk évfordulójára és egyben felhívjuk hallgatóink figyelmét arra, hogy egyetemünk a kiváló tanuló és egyben kiváló sportoló példáját követendőnek tartja. Kéri a Tanácsot, hogy java datât tegyék magukévá és az alapítólevél kidolgozásával bizzák meg.

Glauber: a javaslat nem veszi figyelembe, hogy milyen centrá- l'is ünnepségek lesznek bizonyára az évforduló alkalmával az országban. Az országos ünnepségek koré kellene csoportosítani az egyetem ünnepségeit.

Zoltán: nem ismerik még az országos rendezvények időpontjait, azonban igyekeztek tőlük telhetőén - amennyire ezt előre látni lehetett - az időpontokat figyelembe venni, - Moldoványi elv- társ javaslatával egyetért.

Dékán: a Tanács tehát elvileg egyetért a bizottság javaslatával, most már az anyagot megfelelő bizottságoknak fogja kiadni a programm pontos meghatározására, mint pl. a Tudományos -d« zottságnak. A jelenlegi bizottság is folyamat osan tovább fog működni a kérdés megfelelő előkészítésében.

VII. Az egyetemi oktatás módszertani alapelveinek megvitatása.

Dékán:j elénti. hogy a bizottság javaslatát köriratban kiküldte, kérd éti a bizottság elnökét, dr.Issekutz Béla egyetemi tanár elvtársat, hogy van-e még hozzáfűzni valója?

Issekutz: A bizottság javaslata tulajdonképpen a bizottsági ülés határozatait tartalmazza csak. A módszertani kérdésben kiküldött dékáni köriratra a tanszékekről beérkezett válaszok egyértelműek voltak abból a szempontból, hogy a középiskolás módszereket meg kell szüntetni és a hallgatóságot önálló gondolkodásra és önálló tanulásra kell nevelni, azonban ezt össze kell kapcsolni a tanulás ellenőrzésével. Erre vonatkozólag majdnem minden intézet egyaránt hallgatókkal való beszélgetést találja a legalkalmasabbnak, főleg a gyakorlatokbn belül van erre lehetőség. A csoportvezető a fontosabb dolgokat a hallgatók al átbeszéli ás igy tiszta képet kaphat a hallgató előmeneteléről. A hanyag hallgatókkal természetesen komolyabban kell foglalkozni, erre alkalmas a konzultáció. Konzultáció kétféle van: az önkéntes konzultáció, a hallgatók egyes tisztázatlan kérdésben kapnak felvilágositást, lehetőleg a gyakorlatokon belül, vagy ha arra ott nincs idő, akkor a klinikák, intézetek bizonyos időpontot tűznek ki erre a célra az adott körülmények közötött. A másik a kötelező konzultáció. Ez azokra vonatkozik, akik nem tanulnak, hanyagok. Eteket az intézet berendelheti kötelező konzultációra, ahol középiskolás módszerekkel, leckefeladással kell őket megtanítani á tanulásra.

Ezek a kötelező konzultációk csak addig tartsanak, amig a hallgató tanulmányilag rendbe nem jön. Ha ezt különösen az első években következeteaen keresztülviszik, akkor a magasabb években már csak ritkán lesz erre szükség.

Vita volt afölött, hogy a gyakorlatok elvégzésére minősített