Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1955. március 30., VII. tanácsülés - A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatából folyó feladatok Egyetemünkön
vizsgáztatják. Nem tudja, hogyan lehet valakiből orvos, ha hónapok esnek ki a tanulmányaiból. Ezt a kérdést rendezni kell, nem tud konkrét megoldást javasolni, javaslata csupán az,hogy ezzeű. a kérdéssel foglalkozni kell. Bálint î a pártalapszervekkel való együttműködés kérdésében 'leéri, hogy a pártmegbizot tak legyenek jobban informálva, mert azt tapasztalta számos esetben, hogy egyes kérdésekről fogalmuk sem volt. Javasolja, hogy aktivabb munka legyen ezen a téren. - A hallgatók tahfegyelmét illetően ugyanazt tapasztalta, amit Ratkóczy professzor elvtárs is mondott. Semmiféle fegyelemsértő, tiszteletlen megnyilatkozás, túlzott hiányzás nem fordult elő. A többhónapos hiányzásokra vonatkozóan az a véleménye, hogy, aki^a félév felét hiányozta, annak semmi körülmények között ne ismerjék el a félévét. Pótolni lehet egyes elmulasztott gyakorlatokat, de aki 14 hétből 7-et hiányzott, mégha igazoltan is, azt véleménye szerint nem lehet továbbengedni. Rusznyák: a bizonytalanság érzésére vonatkozóan szeretne néhány szóval reflektálni, ami még a márciusi határozat után is megvan az értelmiségi részben. Struccpolitika volna ha erről nem beszélnének. Ez nem a júniusi határozattal kezdődött, azonban a márciusi határozatnak legfőbb célja, hogy ezt a bizonytalanságot eloszlassa* Miért van ez a bizonytalanság? Azt is lehetne mondani, hogy miért alakult ki az a kifejezés, hogy átesik a ló egyik oldaláról a ló másik oldalára? Ki esik át? Nem a Párt esik át. A ló egyik oldaláról a másikra való átesés az egy nem eléggé magasfoku ideológiai és politikai képzettség eredménye. Végeredményben ez nem meg-lepő a magyar értelmiség részéről, hiszen marxi képzettsége nem volt, politikai képzettsége sem volt még reakciós értelemben sem, mert nem igen engedték, hogy politizálom; ^ "a tudós ne politizáljon". A politizálás újkeletű, helyes kivánság, de a magyar értelmiség még nem tud ezzel helyesen élni, amit minden nap lehet látni. Vegyük pl. a Szovjetunióhoz való viszonyt. Kezdetben kétféleképpen foglaltak állást: vagy egy fetisizálás volt, minden ami a Szovjetunióban van csodás, nagyszerű, vagy pedig egyszerűen leöecsülték, nem ismerték el. Sokáig tartott, amig az értelmiség megértette, hogy a Szovjetunióban emberek élnek, harcolnak, küzdenek, hibákat követnek el, ezeket a hibákat kijavitják. Lehet itt beszélni a Szovjetunióban folyó vitákról pl. Oparin és Lepesinsz- kaja között. Meg kell érteni, ho^y vitatkozni kell és ott vitatkoznak. Meg kell próbálni a saját ideológiai nevelésünket olyan fokra felvinni, hogy állást tudjunk foglalni, Politikai nevelésünk gyengesége pl. hogy azt vette észre, hogyha megjelenik egy ilyen közlemény, mint most a Központi Vezetőség határozata, akkor ezt a tudománnyal foglalkozó káderek u^y olvassák, mint egy tudományos közleményt: elolvassák a végét, s elfelejtik, ho0y a Központi Vezetőség határozata egy nagy munkának az összefoglalása, ályan összefoglalás, amelynek minden mondatával foglalkozni kell. Ha a júniusi, a kongresszusi és a mostani határozatokat mondatról mondatra elolvasnák, akkor nem volna annyi félreértés. Természetesesn a fetieizmus, ami a Szovjetunióval szemben megnyilvánult, a párttal szemben is fennáll. Pártvezetők is követhetnek el hibát és kijavíthatják, ebből nem következik, hogy ez megrendíti' a bizalmat. Ez mind ideológiai és politikai képzettségre vezethető vissza. Ha a márciusi határozatot arra akarjuk felhasználni, amit céloz, akkor saját körünkben ezekre a gondolatokra kell felhivni a figyelmet.
