Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. február 23., VI. tanácsülés - Az oktatószemélyzet részére kiosztandó jutalom kérdése - Az 1954/55 tanév I. félévi vizsgák végleges eredménye

vizsgáikat. Egyszer előfordulhat, hogy valaki megbukik,de ismételten mégsem. A vizsgakalkulusoknak továbbá igen nagy jelentősége van az ösztöndij szempontjából, a vizsgákon tehát érdem szerint kell a jegyeket- osztogatni. Különös jelenséget lehet észlelni országos viszonylatban is, hogy túlnyomó része a jegyeknek kitűnő,jeles,jó és èlégtelen, a közepes és elégséges jegyek alig szerepelnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, hogy vájjon szükséges-e az ötjegyű osztályozás és hogy miért nincsenek közepesek és elégségesek. Különösen az évvégi vizsgatárgyaknál nagyon kell az objektivitásra vi-gyázni, szó sem lehet arról, hogy mivel ennek anyagi háttere van, több jót és jelest szabad adni. Ilyen szempontból kell ezzel a kérdéssel foglalkozni.

|ssekutzI valóban tapasztalta a szigorlatoknál, hogy vagy jeles es jó eredményt érnek el, vagy megbuknak, a gyenge jegyek ritkák. vélemánye szerint ennek oka abban keresendő, hogy az oktatási módszer változott meg, megjavult mind az .elméleti, mind a gyakorlati oktatásuk úgy hogyha a hallgatónak valamelyest értelmi képessége és szorgalma van legalább jóra meg tudja tanulni az anyagot. Az a régi tipusu hallgató, aki tehetséges volt, de csak periodikusan tanult, kifogyóban van.

Hedri: Kiss professzor hozzászólásához kivánja fűzni, hogy van- nak világhírű emberek, akik megbuktak egy tárgyból és éppen ez ösztönözte őket a tárggyal való beható foglalkozásra, Issekutz professzor szavaival egy véleményen van.

Zoltán: felveti a problémát, hogy rosszak a fogorvostanhallgatók vizsgaeredményei. Ismerve a fogászati oktatását jóságát felveti a kérdést, hogy nem a kiválogatás volt-e rossz? 30-40?6-os bukás van az alsó évfolyamokon, nem kellene-e vájjon megnézni, hogy a felvételeknél nem történtek-e hibák?

Balogh: nem tud most rögtön határozott választ adni erre a kérdésre, sajátmaga előtt is érthetetlen ez a jelenség. A II.évfolyam arra hivatkozik, hogy egyes főtárgyakat tanultak, ez talán elfogadható, azonban a III.éven nem talál magyarázatot. Megjegyzi, hogy a mostani II. és III.év felvételénél nem volt még meg a kellő szelekció.

Kiss: megjegyzi, hogy a vizsgáztatásoioiál ugyanazt tapasztalja, amit Issekutz professzor emlitett. Javasolja, hogy menjenek vissza a 4 számjegyű osztályozásra, ezt áttekinthetőbbnek tartja.

A fog.halig, eredményeire vonatkozóan az a véleménye, hogy a hallgatókat a gyengébb anyagból válogatták ös^ze és bizonyos erőszak is érvényesült az odakerülésüknél. Levitézlett medikusok vannak köztük, akik nincsenek megelégedve. A másik ok véleménye szerint, hogy a hallgatóság előtt a, fogorvosi pálya még inferioritásba van feltüntetve. Nincs még kialakitva a pálya színvonala, nem látják még a hallgatók, hogy ők mire készülnek. Nagy és rendszeres munkára van szükség az érdekelt fórumok részéről,hogy a pályát úgy alakítsák ki, hogy idekerülni ambíciójuk legyen.

Balogh: Kiss professzor érzékeny, de helyes szempontot világi- tott meg, ami tényleg fellelhető a fogorvostanhallgatóknál. Próbálják őket meggyőzni, hogy ez helytelen, azonban vannak bizonyos támpontjaik,^ amiket szem előtt tartanak* Ilyen pl. hogy a fogorvosképzés még nem kar, nem is szak, valami, amit még nem tudnak pontosan meghatározni. A fogorvosképzés szinte megtűrt részleg a tanszékeken, a tanársegédi kar oktatja őket. Ha a minisztériumtól nem kapják meg megfelelő státusok engedélyezésével ennek а кяхкяк szakmának és oktatói karnak az elismerését és