Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. június 30., IX. tanácsülés - Az orvosképzés tantervének módosítása

- ISIssekutz: javasolja, hogy a gyermekgyógyászati gyakorlat rovására állítsák he az urológiát.

Dékán: a belgyógyászat után közvetlenül a gyermekgyógyászat á' legfontosabb közegészségügyi szempontból. Még ha megtennék is ezt a javaslatot, nem mehetne át. Felhívja bizalmasan a figyelmet a csecsemőhalandóság százalékának2.emelkedésere,ami kétségtelen a gyermekgyógyászati általános képzés hiányára vezethető vissza.

Incze: az a véleménye, hogy az u.n. kis tárgyak gyakorlati idej éré külön időt kellene biztosítani.

Rusznyák: nagyon meggondolandóan tartja Incze professzor javaslatát. A közegészségtani gyakorlat sincs megállapítva.

Céljuk az, hogy olyan orvosokat képezzenek, akik segítség nélkül megállják helyüket falun. Azt kell a Tanácsnak eldönteni, hogy ilyen gyakorlati kiképzést lehet-e egy év alatt adni. Persze az utolsó év gyakorlati kiképzéséhez'hozzá kell számítani a megelőző évek gyakorlati kiképzését is. Felelősségük tudatában, ha szükséges lehet javasolni, hogy toldják meg. a gyakorlati időt. Szeretné Dabis elvtárs véleményig hallani.

Dékán: nem hiszi, ho^y a 6 éves kiképzést emelni lehetne a mai óriási orvosi igények mellett 6 és fél évre. Javaslattal természetesen lehet élni. A miniszteri javaslat szerint a 4 alaptárgy oktatásába beleépítve kell megkapniok a hallgatóknak az általános orvosi tudást.

Dabis : figyelemreméltónak tartja Rusznyák elvtárs javaslatát.

Az oktatási idő felemelését azonban talán el lehet kerülni, ha bizonyos szempontok szerint a gyógyító orvostudományba a megelőzés szempontjait és gyakorlatát bele tudnák építeni. Bizonya áthangolásra van szükség, különösen azoknál a szakmáknál, mint pl. tüdőgyógyászat, nőgyógyászat, gyermekgyógyászat, ahol a megelőzés szempontjait még jobban ki kellene terjeszteni. Kérdést tesz fel, hogy az államvizsga általános, orvosi ismeretek c. tárgyában hogyan lehet intézményesen biztosítani, hogy a közegészségügyi és egészségügyi szervezési kérdések kellő mértékben érvényesülhessenek. Legfontosabb feladat volna összehangolni az egyes szakmáknál a megelőzés és egészségügyi szervezés kérdéseit, hogy ezáltal ezek tellement e sülj enek és kialakulhasson egy gyógyitó- megelőző orvosi tudomány. Ezeknek a szempontoknak kell érvényesülni nemcsak a közegészségtan, járványtan oktatásában, henm minden szakmánál,mert ha ez nem történik meg, akkor tényleg felmerül a féléves meghosszabbitás szükéégessége.

x<yirő: az ideggyógyászati 2 hetes ambulanciát teljesen elégtelennek tartja, legalább 1 hónápot kiván a Vl.éven, hogy a hallgató neurológiával foglalkozzék.

Rusznyák: ha úgy látják, hogy meg lehet valósítani 6 év alatt a globális közegészségügyi oktatást, akkor ebből a célból nem kell meghosszabbítani az oktatási időt. Akkor marad az urológia, fül-orr-gége, fogászat, ideg és szemészeti gyakorlat, ami összesen 3 hónapot tesz ki. Javaslata, hogy ennyivel hosszabbítsák meg az oktatást.

Haynal; az eredeti javaslattal ért egyet a VI.évre vonatkozóan.

Molnár: az ifjúság nevében megjegyzi, hogy az egyetemi Tanács kiküldött egy bizottságot, mely megvizsgálta a Disz novemberi tanterv javaslatát. A Disz és a minisztériumi javaslat között csak a Vl.év beosztásában van eltérés. A minisztérium javaslata

a/ {yvt/l