Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. december 18., VII. tanácsülés - Félévvégi vizsgák előkészítése
célja $tz egyetemnek, erre is kell nézni. Ha két ilyen nézet merül' fel mindkettőnek eleget kell tenni, Bálint; ennek a kérdésnek van egy politikai oldala is; a régi orvosképzés elit képzés volt. Ma az az álláspont, hogy ne tudós- képzés, hanem szakemberképzés legyen a célja az egyetemnek, óvatosan kell ehhez a kérdéshez nyúlni, mert különben visszatérést jelent a régi liberális oktatási rendszerhez, ami‘ kétségtelen nagyon kis réteg képességeit szolgálta. Tömeget jelentő közepes kádebrek nevelését kell biztosítani. Békán: kiváló hallgatók ismételten foglalkoztatták a tanácsot, A professzorokat felkérték, hogy a kiváló hallgatókat már kezdettől fogva tartsák nyilván, mert a. későbbi káderpolitikánkban ennek nagy jelentősége lesz, A szak utánpótlását ezekre kell felépíteni. Ez évben a Párt iiatá-rozata az, hogy az egyetem által képzett kiváló kádereket az egyetem fogja megkapni és ha ezt keresztülviszik, megkapják a kiváló hallgatókat a megfelelő ösztönzést. Másodszor a kiváló hallgatók jutalomban részesültek, amiket a nagy nyilvánosság előtt vesznek át, amiből mindenki tudja, hogy ezek az évfolyam legkiválóbb hallgatói. Az idén pályamunkákat Írtak ki, amiket megfelelő ünnepélyes keretek között fognak jutalmazni. - Amikor a minisztériumban tárgyalások folytak a kötelező vizsgákról, felvetették ezt a problémát, ő javasolta, hogy az eaész féléven át kitűnő élőménetelü hallgatóknak ne kelljen vizsgázni. Ha a minisztérium ezt elfogadja, akkor megvalósul az, hogy az oktatásunk ne mindig a gyengék után sán- tikáljon. Kováts professzor szavaihoz hozzáfűzi, hogy a medikus képzés a szakma megtanítása^ minden orvos számára szükséges anyag átadása. A tudósképzes a szakorvosképzésre vonatkozik. n Gergely: a minisztériumnak soha sem volt az az álláspontja,hogy az egyetemi okt. tást a gyengékkel való foglalkozás jellemezze. Ez annak a helyes intézkedésnek bürokratikus felhasználása volt, hogy a gyenge hallgatókkal foglalkozni kell. Az intézetek sematizálták a^ hallgatókkal való foglalkozást és nem tettek különbséget a hallgatók színvonala között. &übi elvtárs beszámolójában nagyon élesen felmerült az a probléma, hogy a hallgatókkal való egyéni foglalkozás a kiváló hallgatók nevelése egyúttal. Másik részé a problémának, amit Bálint elvtárs említett, hogy most ne essenek át a másik hibába, hogy valamennyi hallgatóval úgy foglalkozzanak, hogy felesleges a jegyzetkészítés, a visszakérdezés, mert meg kell állapítani, hogy a hallgatók nem állnak még azon a fokon, hogy nélkülözni tudnák a rendszeres folyamatos*ellenörzést, Ha arra az állsápontra helyezkednek, hogy teljes szabadságot adnak kekik a tanulásban, akkor a hallgatók egy része csak közvetlenül a vizsga előtt.fog tanulni,^ ezért amellett, hogy az intézetek a kádernevelés kérdését előtérbe helyezik, nem" szabad a gyengékkel való foglalkozás ütemét csökkent eni, Va!r&a: klinikáján tapasztalta az osztályfőnöki rendszer előnyét. Mer t ’bár többször tartottak megbeszélőst-a hallgatókkal, csak az osztályfőnökökkel üaló megbeszélésen jött ki, hogy a mindennapi betegségeket nem látják a klinikán. Mindjárt meg is szervezték ennek a hibának kiküszöbölését. — Ami a kiváló hallgatókat illeti, már ki is választott négyet, akikből szertne, ha gégészek lennének. Kérdezi, hogy mi a módja annak, hogy mar ^ most a medikuséletben bejárjanak a klinikára, hogy biztosítsak
