Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1951. október 30., V. tanácsülés - Egyetemi klinikák járóbetegrendelésének kérdése

A kari könyvtárosi teendőkkel dr.Baló József egyetemi tanárt, a tandijmegállapitó bizottság elnöki teendőivel dr.földvári Ferenc egyetemi tanárt és az épületigazgató teendőivel dr.Halmai János egyetemi docenst bizta meg.

III, Egyetemi klinikák járóbetelrendelésének kérdése.

Dékán jelenti, hogy ennek a kérdésnek megtárgyalásánál úgy járt el, hogy a miniszteri rendeletet köriratban kiküldte a klinikák vezetőinek, bekérte tőlük erre vonatkozó javaslataikat, ezeket összesítve a kiküldött bizottság rendelkezésére bocsájtotta véleményéé javaslattétel végett azzal, hogy a Trefort utcai rendelő- intézet igazgatójával együttesen készítsen javaslatot. Október 25-sre kellett volna jelentését a minisztériumnak megküldeni,Ezzel a módszerrel késtek 5 napot, azonban úgy gondolja, hogy igy jobb munkát tudtak végezni. Kéri Hedri professzort, mint a kiküldött bizottság elnökét javaslata előterjesztésére,

Hedri: javasolja, hogy először is a vonatkozó miniszteri rendelet olvastassák fel, hogy a tanszékvezetők tisztán lássák a kérdést,

/1,sz,melléklet,/

Ugyancsak helyesnek tartja a tanszékvezetőktől beérkezett válaszok egészen rövid ismertetésit* /2.sz,melléklet./

Ezeknek a véleményeknek alapján a következő bizottsági javaslatot terjeszti elő: /%sz.melléklet./

Dékán: megköszöni a bizottság jelentését és kéri a hozzászólásokat*

Haynal: Első kérdés, hogy biztosított betegek ellátása kivánatos-e a klinikákon? Egyes szakmák képviselői úgy látják, hogy saját ambulanciájuk kellő beteganyaggal nem rendelkezik, ezért szeretnének beteganyagot szerezni. Véleménye szerint nem helyes a biztosított betegek ellátása az ambulancián, mert a klinika tanszemélyzete túl kicsiny, s ez a klinika túlterhelését jelentené. Már a felülvizsgáló! funkció is megterhelést jelent a klinikának nagymérvű oktatói elfoglaltsága mellett. Ha még biztosított betegeket is vállalnának, ez újabb nehézséget jelentene a klinikának a már amugyis túlterhelt pmbuláns rendelés mellett, A II.Belklinika naponként általában 15 uj és 3o régi beteget lát el a klinika ambulanciáján. Hozzájárul a nehézségekhez, hogy az ambulancia igen szűk területen van elhelyezve az u.n."C" épületben, ahol több ember várakozni nem tud.

Ha a biztosított betegek ellátására külső orvosokat kapnának és nem státusemeléssel történne a kellő számú orvos biztosítása, akkor ez az ambulancia mégsem volna klinikai ambulancia, hanem egészen külső rendelés, ami nem mozogna klinikai nivón. A kérdés tehát csak úgy volna megoldható, ha a klinika státusa emeltetnék fel és akkor permanensen 1-1 tanársegéd és 2-2 gyakornok osztatnék be a női és férfi ambulanciához. Javasolja, hogy ne elvileg intézzék el ezt a kérdést, hanem a tanács állapítsa meg azt, hogy melyek azok a klinikák, amelyeknek ilyen ambulanciára szükségük van azzal, hogy csak ezeknél ajánlják a biztosított betegeknek való rendelést és ott is a klinikai status felemelése révén oldják meg a kérdést. Véleménye szerint a klinikai státus revíziójának előbb-utóbb úgyis sorra kell kerülnie, mert a klinika szükséglete sokkal nagyobb, mint a közkórházaké. A klinika személyzete jelenleg olyan elfoglaltsággal bir, ami lehetetlenné teszi az egységes klinikai működést, FI.túl kevés a gyakornok, egész délelőtt folyik a szimultán gyakorlati oktatás, ami lehetetlenné teszi a klinika tudományos és rutin munkáját, lehetetlenné teszi, hogy az orvosok zöme a tanári viziteken résztvehessen, emiatt nem alakulhat ki egy közös szemlélet, s ez