Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. október 30., V. tanácsülés - Egyetemi klinikák járóbetegrendelésének kérdése
roppant nehézzé teszi a klinikai rutin kifejlesztését, a therá- piának megfelelő beállítását. Ha az oktatás mindig egy megadott, de azonos időpontban lenne, akkor a klinikai együttműködés kialakítható lenne. Javasolja, hogy azok a manuális szakmák, amelyeknek ^ambulanciára szükségük van, kérjenek biztosított betegek kezelésére ambulancia felállítását, ‘“‘hol erre nincs szükség, mert van kellő mennyiségű ambuláns beteg, ott védekezzenek a járóbetegrendelés kiterjesztése ellen, mert felemelt személyzet esetén is a klinika helyi viszonyai és méretei teszik lehetetlenné a klinika ilyen irányú foglalkoztatását. A klinika feladata a medikus oktatás, a szakorvosképzés és a tudományos munka. Más fontos - ép olyan fontos - orvosi funkció teljesítését, saját hivatásuk teljesítésének kára nélkül nem végezhetik. Zinner: legnagyobb mértékben helyesli Haynal professzor szavait, azonban szeretne néhány szempontra rámutatni. A jövőben előreláthatólag amint nem lesz fizetőbeteg, ugyanúgy nem lesz szegénybeteg sem, akkor kikből lesz az ambulancia? Csak biztositott dolgozókból. Emellett a klinikai ambulancia minőségi ambulanciát is jelent. A dolgozók megérdemlik a minőségi betegellátást és ezt joggal kérik. Csatlakozik ahhoz a véleményhez, hogy a klinikák tanszemélyzeti létszámát kell megemelni., Ratkóczy: csatlakozik Haynal professzor álláspontjához. Azt kell javasolni, ami az egyetem oktató és tudományos célját szolgálja. Maga is kérte biztositott betegek beutalását. Csak ahol szükség van erre, oda kérjenek biztositott betegeket. Nála és általában a manuális klinikákon azért nincs elegendő ambuláns beteganyag, mert fizetni kell a fogyó anyagért, kénytelenek a rendelőintézetekbe menni, ahol ingyen kaphatja meg a filmet és a kötszert. Balogh: azok a klinikák vesztették el az ambuláns beteganyagot, ahol ezeknek díjtételeket kell felszámítani, ők a betegektől az Egészségügyi Minisztérium által előirt díjtételeket kénytelenek kérni, pl. foghúzásért, érzéstelenítésért bizonyos díjtételeket kérnek lo-2o frt-ot. Olyan Összeg ez, amiért még privát rendelőben is elvégzik ezeket a műveleteket, s ők biztositott betegektől kérik ezeket az összegeket. A biztositott beteg odajön a klinikára lo-2o frt-ot kérnek tőle és még emellett a medikus gyakorol rajtuk. A betegek tiltakoznak ez ellen. Tehát ép az oktatás érdekében kívánatos lenne, ha ezeket a díjtételeket eltörölnék. Ha a medikusok jönnek gyakorlatozni, az ambulancia üres. Felterjesztést tett ezirányban a minisztériumhoz, hogy a medikus oktatás céljait szolgáló beteganyagtól ezen díjtételek behajtásától tekintsenek el. Az erre vonatkozó válaszleirat azt a kérdést tartalmazta, hogy milyen kiesést jelent az ilyen módon nem fizető betegek díjtételének elmaradása. Dékán: felhívja a figyelmet arra, hogy még mindig érvényben van az a közoktatásügyi rendelet, mely megszabja, hogy a klinikák milyen betegek számára rendelhetnek. Ez a rendelet úgy szól, hogy ingyenbetegeket kezelhetnek, hatósági orvos által pdakül- dötteket. Más .betegeknek csak olyan intézet rendelhet, amelyik erre a minisztériumtól engedélyt kért és felhatalmazást kapott. A klinikák nem ennek értelmében jártak el, mert úgy emlékszik a régi klinikai bizottsági ülésekről, hogy csak két intézet kérte ezt a miniszteri engedélyt, tehát a többi klinika nem a rendelet értelmében járt el, amikor biztositott betegnek rendelt. Az Egészségügyi Minisztérium rendezni kivánja ezt a kérdést és kéri ehhez az Egyetem véleményét. A probléma két részre tagolódik: egész csomó klinika van, amelynek nincs beteganyaga, viszont vannak ahol az ambulanciák túlzsúfoltak, ilyen a gyermekklinika is. Előfordul olyan eset is, hogy a klinikai ambulanciára jövő beteg már a harmadik helyre- 7 - -
