A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)

Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről

hang- és fényhullámtani felfedezései révén minden fizikus ismeri. Doppler a prágai műegyetem katedráját hagyta ott a selmeciért, Sajnos, később onnan is távozott, hogy a bécsi műegyetem meghívásának engedve, a császárvárosba költözzék.

Nem hagyhatom említés nélkül Miller Albert lovag, helyettes tanárnak, a plani méter feltalálójának a nevét sem, ki később a leobeni akadémia tanára lett.

Nyilvánvaló, hogy az a tanintézet, melyen ilyen kiváló erők működtek, szerénytelenség nélkül igényt tarthat annak a színvonalnak az elismerésére, melyet a főiskolai intézményektől megkívánunk. A tanfolyam egyébként három évre terjedt ki s az első évfolyam főleg az előkészítő tantárgyak (mathematika, fizika) a második az ásványtan, vegytan, kohászat, a harmadik a geológia,, bányaművelés, ércelőkészítés, gépészet, igazgatástan és bányagazdaságtan, államtudomány, bányajog és erdészettan anyagát ölelte fel. Amint ezekből látható, a tanítás sok tekintetben erősen technikai jellegű volt. Különösen a laboratóriumi oktatás állott magas színvonalon. Közismert, hogy Francia- ország 1794-ben felállított technikai főiskolájának tanítási rendszeréhez a selmeci akadémia módszereit vették mintául.

Az akadémiára való felvételhez középiskolai végzettség kellett. Aki csak a humaniórát végezte, azt csak mint vendéghallgatót vették fel, vizsgázási jog nélkül. Egyébként megkívánták tőlük a filozófiai tanulmányok elvégzését s különösen a természettudományokban való jártasságot. Erről felvételi vizsga útján győződtek meg. Ez alól még az egyetemi végzettségű hallgatók sem voltak felmentve, kivéve, ha a fizikai tudományokból kitűnő egyetemi minősítést tudtak felmutatni. Hogy az ebbeli előképzettség megszerzését bárki számára lehetővé tegyék, 1809-ben „filozófiai kurzust" nyitottak. Ennek anyaga hamarosan beleolvadt az első évfolyam tananyagába.

Bár Mária Terézia királynő már 1770-ben kelt alapítólevelében kifejezést adott annak az óhajának, hogy az akadémián az erdészeti ismeretek tanítására is kiváló gond fordíttassék, az intézet szervezete és tanterve eleinte természetszerűleg csak encyklopedikus jellegű oktatást tett lehetővé. S a főszempont az erdészeti szakoktatásban is a bányászat ezirányu igényeinek a kielégítése volt. Abban az időben ugyanis nagy erdőbirtokok állottak a bányászat gondozása alatt.

Végre az egyre fokozódó szükségletnek engedve, 1808-ban adta ki Mária Terézia unokája I. Ferenc király azt az intézkedését, amellyel „a célszerű erdőgazdaság és erdőművelés, valamint szakképzett erdőtisztek nevelése érdekében" a selmeci bányászati akadémián nyilvános erdészeti intézet illetőleg a magasabb kiképzés céljait szolgáló erdészeti tanszék létesítését rendelte el. Ennek első tanára a braunschweigi születésű, nagytudású Wilckens Henrik Dávid, a filozófia és orvostudományok