A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
39 rátság fűzte, osztatlan elismeréssel és hittel kisérte Vadas Jenő munkáját. Hogy mily nagyszabású volt Vadas Jenő munkássága, misem mutatja jobban, mint, hogy tanári működésének fényes eredményei dacára mégsem a tanszéken kell keresnünk élete legnagyobb, legértékesebb alkotását, életének igazi célját, hanem a tudományos kutatásnak, a magyar erdészeti kísérlet- ügynek terén, amelyet Vadas Jenő szervezett meg, amelyet ő fejlesztett ki, amely Vadas Jenő nevével mindörökre összeforrott és amelyet ő maga is mindig élete munkájának tekintett. Nehéz küzdelmet vívott ezért az eszméért. Az 1893-ik évben vetette fel a magyar szakirodalomban az erdészeti tudományos kutatás megszervezésének gondolatát, miután előzőleg megismerte a külföld kutató intézeteit és ugyanebben az esztendőben az erdészeti kísérleti állomások újonnan megalakult nemzetközi szövetségének Bécsben tartott első kongresszusán is résztvett. Három évvel később, a millenium évében újra szorgalmazta a kutatás megszervezését a magyar erdőgazdaság országos gyűlésén, de csak még másfél évvel később ért célhoz; 1897 végén életre kelt Vadas Jenő vezetése alatt a m. kir. erdészeti kísérleti állomás. Szerény keretben indult meg a munka, mégis elérkezett Vadas Jenő már a második évben oda, hogy saját külön folyóiratot tudott teremteni a magyar erdészeti tudományos kutatásnak, ezt a folyóiratot, amelynek Vadas Jenő adta az „Erdészeti Kísérletek“ címét, amely cím alatt a folyóirat ma is él és vaskos kötetein büszkén viseli 32 év patináját. Vadas Jenő éles szeme felismerte, hogy a saját folyóirat a tudományos kutatásnak legfontosabb tényezője és hogy épen a saját folyóiratunk révén tudjuk szétvinni a világban a magyar erdő- gazdaságnak, a magyar erdészet tudományos kutatásának hírét, becsületet és elismerést szerezve annak számára. Vadas Jenőnek magának is kijutott az elismerés, aminek legértékesebb bizonyítéka, hogy az erdészeti kutató intézetek nemzetközi szövetsége 1910-ben elnökévé választotta. Ügy a folyóirat, mint maga a kutató intézet mindig féltett és gondozott kincse maradt Vadas Jenőnek. Céltudatos vezetése alatt kifejlődött az állomás úgy, hogy az egész országot behálózta kutatásaival és megfigyeléseivel, iskolázott és speciálisan képzett személyzete pedig felgyarapodott any-
