A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

40

nyira, hogy azóta sem tudtuk még elérni azt sem számban, sem íajsúlyban.

Élete múnkájának megkoronázása lett volna, hogy az egész művet a nagyvilág erdőmérnöki tudományának képviselői előtt bemutassa, amit tervbe is vett és aminek 1914. szeptember havában kellett volna megtörténnie.

Már készen állott minden, amikor lángba borult a világ és tűzében elhamvadt Vadas Jenő szerencséje, alkotása, büszkesége és boldogsága.

Élete alkonyán szertefoszlott minden, amit alkotott, elpusztult minden, amin magyar lelke csüngött; tanszéke szétdúlva, kirabolva; kutató intézete megbénulva, kifosztva, munkatársai szerteszórva, hazája megalázva, darabokra szakítva ; ő maga kitiltva a tudománynak csarnokából, amelyben élete munkásságát lerótta.

Ebben van Vadas Jenő életének tragikuma. Megérte az összeomlást, de már nem érte meg az újraéledést!

Az utolsó pillanatig várta a megváltást, izzó magyar lelke nem tudta, nem akarta elhinni, hogy az ő szeretett erdőségeit, a Kárpátok díszét leszakíthassák Szent István király palástjáról és mikor mégis megtörtént, amikor kiverték őt is a tudomány ősi hajlékából és abból az újból is, amit ő maga teremtett, akkor lelke megtört, teste megroskadt és az alattomos kór belé tudott fészkelni szívós testébe. Selmecbányáról való elűzetésével kezdődött Vadas Jenő haldoklása, csak edzett testének, erős lelkének tulajdonítható, hogy a testi halál csak évekkel később váltotta meg.

Mi pedig, az ő tanítványai, szívünk mélyéig megrendülve nézzük azt a tragikus sorsot, amely a magyar erdőgazdaságnak, a magyar erdőmérnöki szakoktatásnak és a magyar erdészeti tudományos kutatásnak egyik legnagyobb alakját sújtotta és ideállítottuk ezt a szobrot, hogy kifejezésre juttassuk ebben az ércalakban, hogy Vadas Jenő itt van ! Az ő szellemét oltotta belénk és mi ebben az ő szellemében dolgozunk tovább és az ő szelleme itt lesz, ameddig ebben a főiskolában magyar erdőmérnököket fognak nevelni és ameddig ennek az intézetnek neveltjei fognak dolgozni a magyar erdőgazdaság terén, akár künn az életben, akár künn az erdőben, akár a laboratórium zárt falai mögött. Ezt jelképezi ez a szobor és jelképezi a mi soha el nem múló hálánkat, ami soha el nem