A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

27

ősök ivadékát magyarrá érlelte az anyaíöld és a magyar kultúra lehelete.

Az ifjú Herrmann Emil, alighogy iskoláit elvégezte, már az élet iskoláját járja.

Atyja, ki bányaorvos volt, korán nyugdíjba került és a maga erejére utalt ifjú, a vállára nehezedő kenyérgondok miatt, félbehagyja tanulmányait és a resiczai vasgyárban vállal állást.

Herrmann Emil volt főiskolai tanár szobra.

Főnökei azonban hamar felismerik nagy tehetségét és mérnöki kiképeztetése végett Bécsbe küldik a technikai előkészítő tanfolyamra. 1859-ben már a Selmecbányái bányászati akadémián találkozunk vele, hol kitüntetéssel megszerzi*a bányamérnöki és kohómérnöki oklevelet. Fényes tehetsége kiemeli társai közül, túllépi az akadémia kereteit, és 1865.-ben Ritter von Hauer, a leobeni bányászati akadémia tudós professzora hívja meg tanársegédül. Itt dolgozza ki a vasgyári gépek szilárdsági számításának alapjait, amivel, az akkor még a mé-