A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

17 ségvetés lebonyolítását, de következő kijelentéseimet mégis méltóztassék meghallgatni. Arról van szó, hogy évek hosszú sora óta a soproni bányamérnöki és erdőmérnöki fő­iskola régi tradíciójának és hírnevének megfelelően a dok­tori cím adományozását és a magántanári intézménynek meghonosítását kéri, mint az igazi főiskolai jellegnek attri­bútumait. Az előadó úr szives volt már a kérdés jelentőségére rámutatni. Én nem is akarok további argumentációt felhozni, csak két dolgot méltóztassanak megengedni. Az egyik az, hogy ennek a főiskolának tanári kara a nehéz viszonyok el­lenére a legutóbbi időben — hála a pénzügyminiszterek megértő gondoskodásának — olyan működést fejt ki, amely nemcsak hogy egyetemi nívónak felel meg, hanem kezdi már a régi főiskolának európai hírnevét is visszaál­lítani. Ott van a tanároknak egész sorozata, akik a kül­földi lapokba dolgoznak, akik a külföldi irodalomban elis­mert tekintélyek és ez megint annak a kulturfőlénynek egy dokumentuma, amelyre annyiszor hivatkozunk. Ennek el­lenére azt merném mondani, alárendeltebb adminisztrácio- nális okokból és azért, mert ez a tanintézet két minisztérium alá tartozik, de nem a kultuszminisztérium alá, megakadt mindig az a törekvése, hogy most már teljes egyetemi érté­kének attribútumait is megkaphassa. De ennek van azután egy nagyon sajnálatos kihatása. A soproni főiskola a selmeci főiskolának jogutódja. A selmeci főiskolát Mária Terézia ala­pította és annak idején ez mintaintézet volt az egész világ számára. Utána keletkeztek a monarchiában a többiek, így a leobeni, pribrami. S mi ma a helyzet? Ezek az intézetek már régen megkapták a doktoravatás jogát. Végig egész Németországban a régi bányászati akadémiák mind doktor­avatási joggal bírnak, csak Sopron nem, S mi ennek a gyászos következménye ? Az, hogy odakünn degradálják a soproni főiskolának hallgatóit és azt mondják, hogy nem állanak azon a nivón, mint a leobeni, pribrami, hiszen még doktoravatási joguk sincsen. S amikor most az elszakított területen szem­ben áll egy magyar végzettségű és egy ottani végzettségű, annak ellenére, hogy a magyar végzettségű a történelmileg régebbi intézetet végezte, azt az intézetet, amely ma is fenn­tartja színvonalát, a magyar végzettségű alárendeltebb hely­

Next

/
Oldalképek
Tartalom