A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

18 zetet foglal el és rásütik a bélyeget: ez nem egyetemi nívón álló intézet, mert még doktoravatási joga sincs. Ezt voltam bátor az igen t. pénzügyminiszter úr figyel­mébe ajánlani, tisztán és kizárólag azért, hogy elhangozzék — hogy úgy mondjam — a jajkíáltás nemcsak a testületekben, hanem a képviselőházban is. Az országgyűlés felsőházának ülésén Fekete Zoltán tanár, főiskolánk kiküldötte beszélt ügyünkben. Ezek után remélhetjük, hogy kormányunk nemsokára meg fogja oldani ezt a reánk nézve életbevágó fontosságú kérdést és módot fog találni arra, hogy főiskolánk külsőleg is egyetemi jelleggel ellátva folytassa fontos nemzeti és tudo­mányos misszióját. A másik programmpont, melyet két esztendő előtt magam elé tűztem, a főiskolai ifjúság házügyének megoldása volt. Ebben örömmel jelenthetem, hogy eredményről számolhatok be. A magyar állam áldozatkészsége lehetővé tette az ifjúsági kör céljaira egy Rákóczi-uccai szép patricius ház megvételét és Sopron város közönségének adománya a kör helyiségeinek bebútorozását. Egyelőre a szükséges épületi átalakítások elmaradnak, mert az erre a célra kellő körülbelül tizenkét­ezer pengő nem áll rendelkezésünkre. Nem akarom itt rész­letezni azt a sok mindenféle utánajárást, amit ebben az ifjú­sági házügyben végeznünk kellett, amikor eleinte új házat akartunk építeni, majd belátva, hogy erre nincs elegendő pénzünk, meglevő városi házak közül kerestünk a megvételre alkalmasat. Az Isten megsegített, mert a város központjában fekvő, szolídul épült és a célnak is eléggé megfelelő egyeme­letes házat sikerült megvenni. Hála és köszönet illeti érte Wekerle pénzügyminiszter urat, Sopron város közönségét, Herrmann Miksa képviselő urat, Böhm Ferenc miniszteri tanácsos urat, végül Hladonik Istvánt, az ifjúsági kör akkori elnökét. Adja az Isten, hogy egyetértés, összetartás, szép társadalmi élet honoljon mindenkor az ifjúsági kör új ott­honában ! Végül már csak az a feladatom maradt hátra, hogy átadjam a rektori tisztséget utódomnak, Cotel Ernő rektor úr Öméltóságának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom