A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
26 Fekete Zoltán rektor átveszi az emléktáblát. Melyen tisztelt ünneplő közönség! A főiskola hősi halottainak emléktábláját átveszem. Fejezze ki ez a koszorú a tanári kar őszinte, mély kegyeletét, mellyel az ifjú hősök emlékét örökre szívébe zárja! A táblán szokatlan dátum áll: 1914—1921. Ebben különbözik a mi emléktáblánk másokétól. Számunkra a harc nem volt befejezve a meneküléssel, hanem tovább tartott és újabb ifjúi vért követelt, amikor másutt már régen elült a harci lárma. Ma már elmosta az idő a harcok nyomát; új élet fakadt a vérrel öntözött rögökön. De a lelkűnkben nem állt még helyre a béke nyugalma. Szívünkben nincs még tavasz, nincs hajnalhasadás. Nehéz, nyomasztó várakozás ül a lelkeken: Mikor ad már esőt nekünk a nemzetek Ura, mely megérleli a vetésünket és meghozza szenvedéseink gyümölcsét? Ha csak itt alant nézünk körül, kevés vigasztalást, de annál több könnyet és fájdalmat találunk. Emeljük fel tehát az orcánkat oda, ahonnan minden jó adomány és minden tökéletes ajándék érkezik és máris halljuk a biztató szót: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen !“ Bizzuk a sorsunkat a seregek Urára s fogadjuk el az 0 vezetését. Ha 0 akarja, kardcsapás nélkül múlnak el körülünk az ellenségeink, mint a rossz álom. De ha fegyvert ad kezünkbe, emeljük azt magasra és teljes hittel, félelem nélkül, a biztos győzelem tudatával menjünk oda, ahová Ö akarja ! Ma gyászolunk itt, ennél az emléknél. De ha visszatérünk, vigadni fogunk. Ügy legyen ! Péch Antal, Zsigmondy Vilmos, Kerpely Antal, Litschauer Lajos és Cséti Ottó Selmecbányáról elhozott mellszobrainak ünnepélyes átadása és átvétele. Zorkóczy Samu kormányfőtanácsos, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke átadja a mellszobrokat: Tisztelt ünneplő közönség! 1914. május hó 17.-én kegyeletes megemlékezés [ünnepét ülte Selmecbányán az Országos Magyar Bányászati’és Kohászati Egyesület és a bányamérnöki főiskola, midőn az Egyesület tagjainak lelkes áldozatkészségéből ércbe öntötte azon nagy férfiak
