A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
A főiskola hősi halottai emléktáblájának ünnepélyes átvételén a főiskola részéről elhangzott beszédek/) Hladoník István főiskolai hallgató, a Főiskolai Ifjúsági Kör elnökének beszéde. Melyen tisztelt ünneplő közönség! Ősz volt. A nap arany fényt sugárzott a vén Szitnya felől Tizenhárom esztendővel ezelőtt talán épen ilyentájt szeptember vége felé kezdtek visszaszállingózni Selmecbánya ódon falai közé a híres selmeci diákok. Azonban a hegyes-völgyes selmeci utcák, amelyek máskor ilyen időben már hangosak voltak a visszatérő víg burschok zajától, valami szokatlan, valami furcsa képet mutattak. Eltűntek az öreg veteránok, nem jöttek vissza a jókedvű dalos firmák és csak egy pár fiatal balek lézengett tanácstalanul, búsan, mint az anyjukat vesztett kis fecskefiókák, várva lelkesen azt a percet, hogy mikor repülhetnek ki, hogy mikor mehetnek ők is utána gyámolítóiknak, mikor vehetik fel ők is a csukaszürke ruhát, mikor ragadhatják kezükbe ők is a szuronyos puskát. A közeinek vélt győzelemben, a diadalmámoros visszatérők között ők is ott akartak lenni. Ha meg a sors úgy hozza, hogy hazájukért életüket kell áldozniok, azt is szívesen teszik, hogy még szebb, még boldogabb legyen szeretett Magyarországjuk. És az idő múlott, a balekok tényleg berukkoltak. A selmeci lányok sírva kísérték ki a felvirágzott fiúkat. Jött az újabb nemzedék, az is elment és az ősi Alma máter ontotta a katonákat. A selmeci diákok vállvetve az egész nagy magyar nemzet fiaival, győzelemről győzelemre haladtak, harcoltak, de hasztalan, ádáz *) Az emléktáblát ezzel az alkalommal megkoszorúzták : a főiskola Ifjúsági Köre, a tanári kar, Dr. Thurner Mihály Sopron város polgármestere, Zorkóczy Samu az Orsz. Magy. Bány. és Koh. Egyesület elnöke és az Országos Erdészeti Egyesület.
