A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
kiképzés intenzívitásának fokozása céljából behozattak az ösztöndíjasokra kötelező nagyszünidei gyakorlatok, amelyeket a szakbavágó üzemeknél kellett teljesíteni. 1. „Az 1904. évi reform alapelvel". 2. „A hazai bányászat és erdészet fellendülése 1867 óta és a főiskola legkiválóbb tanárai és növendékei". Nevezetes fordulópontot jelent az alma mater történetében az 1904. évi reorganizáció, mely az intézet belső és külső jellegében a modern egyetemi oktatás és szervezet nivójának kellékeit iparkodik megvalósítani. Az „akadémia" címet, mely ezidőtájt egy sereg középfokú tanintézet hivatalos megjelölésére szolgált, a tudományokkal való foglalkozás felső színtáját jobban kidomborító „főiskola" elnevezés váltja fel; — a „bányamémöki", „kohómérnöki" és most már általánosított „erdőmérnöki" jelző pedig a végzett hallgatók gyakorlati alkalmazásának társadalmi karakterét juttatja praegnansan kifejezésre. A főiskola élén, a rendes és rendkívüli tanárokból álló autonóm főiskolai tanács s az általa kétévenként választott „rektor" áll; a főfelügyelet a pénzügyminisztert illeti, aki hatóságát az erdészeti fakultásra nézve a földmi- velésügyi miniszterrel egyetértőleg gyakorolja. A bányamérnöki, fémkohómémöki, vaskohómémöki és erdőmérnöki szakosztályok ügyeit a tanács által évenként választott szakosztályfőnökök vezetik. A tanulmányi idő minden osztályon négy évre terjed; egyébként a szemesztervégi kötelező vizsgák rendszere fön- tartatott s a mérnöki oklevél is úgy mint eddig, az abszolutórium elnyerése és legalább két évi üzemgyakorlat után tehető államvizsga sikeres kiállása esetében adatik ki; — minősítő ereje, a mérnökrendtartásról szóló törvényünk szerint, a műegyetemen szerzett mérnöki diplomával egyenlő értékű. A külföld előtt is közismert tény, hogy Magyar- ország 1867 óta úgy a szellemi kultúra, valamint a gazdasági élet nívója szempontjából s utóbbi tekintetben főleg a nagytőke nagyobb arányú bekapcsolása folytán rendkívül szerencsés fejlődésnek indúlt. Részünkről elegendő reámutatni a bányászat és kohászat fellendülésére, melynek súlypontja a kincstárról a túlnyomóan részvénytársasági alapon organizált magánvállalkozás faktoraira csúszott át s ezek kezében különböző feldolgozási és finomító művekkel kibővíIV. Az akadémiának „M. kir. bányamérnöki és erdő- mérnöki főiskolává“ történt átminősítése 1904-ben.
