A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor
25 mutatunk arra, hogy felsőoktatási intézményeink költségvetésbeli elbánásában milyen is a technikai főiskolák, illetőleg különösen a mi főiskolánk mai helyzete? Elöljáróul azonban — hogy mindjárt az elején minden netaláni félreértésnek és neheztelésnek elejét vegyük, — őszintén kijelentjük, hogy az alantiakban közölt adatokból levont következtetéseinkkel és hozzáfűzött megjegyzéseinkkel nem az egyetemek dotálásának mérvét kritizáljuk, vagy az erre fordított összegeket sokaljuk, mert hiszen közismertek egyrészt azok az egyetemleges, a felsőoktatási intézményeink fejlődését és munkakifejtését gátló körülmények, amelyek alatt mindannyian kivétel nélkül szenvedünk, de másrészt kizárja velünk szemben a fenti feltevést főiskolánk részéről is mindenkor kifejezésre juttatott ama kölcsönös, idális együttérzés, nagyrabecsülés és megértő együttműködés, a mellyel ép a Felső- oktatási Egyesületben egyesült legfelsőbb kultúrintézményeink egymás iránt viseltetnek. Egyedül csak azt célozzuk és igazolni csak azt igyekszünk, hogy főiskolánk és a vele képviselt mérnöki szakjaink egyetemleges kulturális érdekei és országos vonatkozásban elsőrendű köz- gazdasági szempontok megkívánják, hogy mint menekült és mindenét elvesztett főiskola párhuzamosan, relative ugyanoly mértékben tudjunk talpraállani és kifejlődni, mint az ország mai finánciális helyzete mellett a többi menekült felsőoktatási intézmény, mert erre meg van a lehetőség anélkül, — és ezen van a hangsúly — hogy a testvérintézetek jogos érdekei bármiben is megnyirbáltatnának, tehát a számukra megszabott mérték érintetlen fennmaradása mellett is Vagyis röviden összefoglalva, nemcsak a főiskolánk különleges, de országos kultúrpolitikai érdekek is megkívánják, hogy csonka hazánk felsőoktatási intézményeinek kifejlődésében és felszerelésében az összeomlás
