A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor
19 rendszer jött stb. úgy, hogy a mai állapothoz mért, a hazai és külföldi technikai főiskolánkon már érvényben álló megfelelő szabályzatok életbeléptetése nálunk is égetően szükséges. Köszönetünket kell a múlt évben Kaán Károly államtitkár úr Öméltóságának elnöklete alatt működő miniszteriális közös-bizottságnak mondanunk, amely nagy munkával, megértéssel és szeretettel áttanulmányozta javaslatainkat és az ide vonatkozó szabályzatokat legfelsőbb jóváhagyásra immár elő is készítette. Remélnünk kell tehát, hogy ennek révén végre főiskolánk is elnyeri a doktori képesítés jogát és magántanári intézményt, amit a tanács már 1904. év óta szorgalmazott és azóta is állandóan napirenden tartott. Ezek az intézmények a bányászati és erdészeti főiskolákon —■ ép úgy mint az egyéb technikai főiskolákon vagy műegyetemeken — a külföldön sem régi keletűek. Németországban a műegyetemeken a doktori intézmény egy az 1899. évben kiadott császári rendelet lépteti életbe. A budapesti műegyetem másfél évvel később, 1901-ben kapja meg Őfelségétől a műszaki doktori cim adományozás jogát. Ausztriában a leobeni és pribami bányászati főiskolán 1904, és az erdőmérnököket képző wieni Hochschule für Bodenkultur-on 1906. év óta avatnak műszaki doktorokat. Megmagyarázhatatlan ezek után, hogy ugyanekkor a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola, mint Európában a második helyen álló legrégibb műszaki főiskola, ezt a jogot annak idején miért nem kapta meg, amikor már akkor is Ausztria fentebb említett főiskoláival teljesen egyező belső szervezettel, tanulmányrenddel bírt és a kiképzés színvonala elismerten a legmagasabb kivánalmaknak megfelelő volt.
