A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1923-1924 (15481)

1. Az intézet történetének főbb adatai

1. Az intézet történetének főbb adatai.

1763 junius hó 9-én kelt rendelettel alapítja Mária Terézia az intézetet, mint „bányászati főtanintézetet“ és u. e. év szeptember hó 17-én Selmecbányán megkezdődik a nyilvános tanítás, ahol az intézet 1919-ig, a cseh megszállásig működött.

1763—1873. a Selmecbányái főbányagrófok voltak egyidejűleg az intézet igazgatói.

1770-ben az intézet ,,akadémiai“ rangot kapott, három éves tanulmányi idővel.

1795-ben I. Ferenc az akadémiát „nyilvános tanintézet“ jellegével ruházza fel.

1809. február hó 12-én nyílik meg a különálló erdészeti ágazat, mint „nyilvános erdészeti tanintézet“ két éves tanulmányi idővel. Ugyanebben az évben az akadémián „philosophiai kurzus“ nyittatik meg.

1811-ben a felsőbb erdészeti szakoktatáson három éves tanulmányidő lép életbe.

1846-ban az erdészeti tanintézet a bányászati akadémiába bekebeleztetik és az intézet ettől kezdve ,,bányászati és erdészeti akadémia“ nevet visel.

1848-ig az akadémia a monarchia minden tartományára kiterjedő tanintézet volt és a vallás- és közoktatási minisztériumnak ez év augusztus hó 24-i rendeletével lett „magyar nemzeti intézet“. B. Eötvös József az akadémiának egy létesítendő műegyetemmel való összekapcsolását tervezi.

1867—68. tanévtől kezdve az eddigi németnyelvű tanítás helyébe a kizárólagos magyarnyelvű lép érvénybe.

1870-ben az akadémia 100 éves alapításának jubileumi ünnepsége.

1872-ben szerveztetnek a különálló szakosztályok három