Erdőmérnöki Főiskola tanácsülései, 1955

1955. szeptember 29.

Kasuar Jánosi Sebestyén elvtárs által elmondottakat szeretném, hs konEretizálná ée nem általános dolgokat mondana, hanem pl. itt van X.Y., t ki ilyen helyzetben, itt és itt Így viselkedett. Ki kellene azt is de rite ni, hogy történt, hogy az illető a DISz. vezetőségének tagja lehetett. Itt az ideye, hogy a nagy általánosítások után nevezzük nevén a gyereket. A párthatározat a dolog természeténél fogva általános, állítólag, valamikor az állatorvosi főiskola falán volt egy kéj), amely egy lövet ábrázolt és ezen a lovon minden állat betege'g ábrázolva volt. A valóságban teiméi zeteren ilyen ló nincs. a párthat; rozatb^n is minden betegség fel van sorolva, amely az ország összes egyetemein előfordul. Nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen egyetem, vagy fői«*iola sem, ahol ennyi baj együtt előfordul. Ven rajtunk it; betegség, de eny- nyi nincs. Meg kell ezekbőlkareanünk, hogy mi az, ami rajtunk van. Mi a legnagyobb bajunk. Azt kell legelőször megfognunk és minden érőnkéi, elsősorban annak a kiirtására koncentrálnunk.

általában rá kellene térnünk arra a módszerre, hogy a kötelező jólneveltségen túl, ne nyúljunk kesztyűs kézzel a dolgokhoz. Annyira megszoktuk az egy önbe szólást, a dolgok forgatását, azt a módszert, hogy ejtsük fejre, a palit, hogy már igazán itt az ideje, hogy több őszinteséget, több közvetlenséget, több harcos bátorságot kell megkívánni. Az ifjúság is kívánja az őszinteséget és szereti, ragaszkodik ahhoz, aki őszintén, nyíltan áll vele szemben. Ért L az őszinte beszédből, hallgat is arra, akinél felfedezi, hogy törődik vele, elmegy az ifjúság rendezvényeire, résztvesz. szórakozásaiban, segit bajaiban, az ilye n vezet őkért az ifjúság képes tűzbe menni.

Hars László: i\Tem rég vagy-ok az egyetemen, igy a felsorakoztatott hibák~okáról nem tudok véleményt mondani. Véleményem szerint azonban a bs*, abból in ul ki, hogy az-oktató munka nagyon egyoldalú ée nem halad vele párhuzamosan a ne velő munjva. az oktatók a hallgatósággal csak heti néhány ór. ben találkoznak, ée azzal a néhány száz fiatallal, egyéni problémáikról nem tudnak elbeszélgetni, nem tudnak egyénenként foglalkozni. Szüks-éfces tehát, hogy az oktatók és nevelők együttműködjenek és ebben kérem is az Elvtársak segítségét, és amennyiben valami problémájuk van a hallgatókkal kapcsolatban, jöjjenek hozzám, hogy közösen oldhassuk meg azokat. If agy hibaként látom, hogy következetesség ás példamutatás tekinteteben oktatóink sem járnak a legszerencsésebb utón. Például igen sok esetben panaszolták a hallgatók, hogy a tanszékek indokolntlanntk látszó óracseréket csináltak. így a IV. évfolyamon a nősök és nőtlenek mérkőzése miatt az egyik tanszék elhalasztotta a gyakorlatot. Az illető tanszék fontosabbnak tartotta az ifjúság bohóckodásét, mint ez oktatást.

Egy alkalommal gyűlés volt a Dimitrov-téri diákotthonban, ahol oktatók is szép számmal jelentek meg. Ki van Írva mindenütt, hogy tilos a dohányzás, ettől függetlenül dohányoztak az oktatók a hallgatókkal együtt, minek eredményeképpen t terem padlój tele lett .hamuzva és te le szórva cigarettáv Igékkel

Különösed a magasabb évfolyamú hallgatóknál hiábavalónak látszik a; e törekvésem, hogy folyamatos, rendszeres tanulásra szoktassam őket. Az a vélemény ük, hogy hiábavaló dolog az. Az oktatónak azonban inkább von módja rá, hogy a hallgatókat erre figyelmeztesse, számonkérje tőlük a rendszeres munkát. A múltkor beszélgettem ÍJIáz funkcionáriusokkal és javasoltam nekik, hogy kezdjék meg a harcot mái most az u.v. mentes félévért, ők azonban kijelentették, hogy nem érdemes olyanért harcolni, ami úgy earn valósítható meg. Ha ilyen kérések és kérdések megoldásában közösen dolgoznánk, kölcsönöse a elmondanánk egymásnak, sitieresen küzdhet nénk a tanulmányi eredmények emeléséért.- 8 e