Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1978
1978. április 7. egyetemi tanácsülés - 1. Személyzeti kérdések, professzori álláshelyek betöltése
14 A pályázatban nem voltak kidomborítva az itt hallott kapcsolatok, amiről én nem tudtam. Ki kellett volna domborítani, ha az erdészettel kapcsolatban állt, hiszen személyesen nem ismerjük a pályáz&t^t. Az előkészítő bizottság rendkívül lelkiismeretesen és rendkívül alaposan tanulmányozta a pályázatot. Dr. Gál János tanszékvezető egyetemi tanár: Szabad legyen néhány szót szólni. Arról most már ne vitatkozzunk, hisz miniszteri döntés volt, hogy pályázatot kell kiirni. A döntést Rektor elvtársnak végre kellett hajtani. Itt inkább a Kecskés elvtárs személyéből kell kiidnulni. Valóban vannak nálunk nem erdőmérnök tanszékvezetők, itt Kubinszky elvtárs, pl. a gőzmozdony történetéből világviszonylatban elismert szakember, senki nem mondja, hogy rosszul oktatja az épitéstant. Erdészeti épitéstannak hivják és mégse vizsgáljuk, hogy jó lesz-e és az élet igazolta. Legalább 5 órát vitatkoztunk a Moór Arthur esetében, az ifjúság legkiválóbb professzornak tartja és korsóval jutalmazta. Még nagyon sok ilyen példát tudnék mondani. Ahogy az adatokból kitűnik, itt egy olyan emberről van szó, aki mezítlábas gyerek volt és a felszabadulás után az apjának kiosztott nagyon rossz berecki földön gazdálkodott és hajtott a teheneket, és ebből a mezítlábas gyerekből, a mi rendszerünk nevelt egy szocialista tudóst. Ez a szocialista tudós, aki mellesleg erdőmérnök is akart lenni, nyitna az erdészet felé talán elérné a szive vágyát, ami akkor nem sikerült, mert szegény volt. Most teljesülne kívánsága és nem biztos, hogy nem lenne egy vezér egyénisége az erdészetnek és olyan magas berkekben, amelyben funkciót most betölt. Nem hiszem, hogy jó volna az Egyetemi Tanácsnak, ha eldobnánk egy kiváló szocialista tudóst, a mi rendszerünk neveltjék, aki ide akarna jönni és keserű szájizt csinálnánk neki azért, mert mi most nem értettünk egyet azzal a miniszteri rendelkezéssel hogy ezt az egyetemi taári állást kiirjuk. Itt összekevernénk az embert a miniszteri döntéssel és kezdenénk a miniszteri döntést vitatni, ahelyett, hogy az embert néznénk. Azt hiszem ilyen szempontból egyetértek Dobos elvtárssal, hogy szaktanszére szakembert kérjünk. De itt a szaktanszék az utépités. Nem vagyok annyira pesszimista, hogy az erdészetnek ezt a speciális kívánságait, ahogy Kubinszky elvtárs meg tudta tanulni és elsőre oda mert állni a faipari épitéstant oktatni, hogy a pályázó egy vagy másfél év alatt nem lenne-e tisztában azzal a speciális vonalvezetéssel, hiszen ha nézzük a tudományos tevékenységét szállítás szervezéssel foglalkozik, közlekedésfejlesztéssel, hiszen a közlekedést már nem lehet kizárni az erdőből. Ott egy csomó olyan speciális követelmény lép be, amelyet esetkeg mi még nem is tudunk, de ő már tud, mert országos szinten kell neki nyilatkozni. Lehetséges, hogy többet tud már az erdei közlekedés politikáról, fejlesztésről, mint mi tudunk és mint amit mi itt el tudunk képzelni. Vegyük azt, hogy beváltak az ide vonatkozó - ide hozott emberek, akikbe észrevettük a tehetséget. Ismét Kubinszky elvtársat mondom, mert ö már bizonyított. Vigyázzunk arra, hisz amikor nekünk, mint erdőmérnök meg kellett élni és felvettünk nem erdész szakembereket, ne képzeljük magunkat polihisztornak, igen is nyúljunk az olyan szakemberek felé, akik bizonyítani tudnának. Nagyon kérem a Tanácsot, ne hozzunk olyan döntést, aminek lehet a szakmánkra nézve ilyen következménye. Nem biztos, hogy kész embert kapunk, de adjunk lehetőséget, az emberek fejlődését nem yn
