Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1977
1976. szeptember 6. tanévnyitó, ünnepi, nyilvános egyetemi tanácsülés - 4. Gyémánt- és aranydiplomák adományozása
17 -tosabb vágyuk úgy oktatni, hogy tanítványaik a legnehezebb, a legmostohább körülmények között is helyt tudjanak állni. Tudjuk, hogy ez sikerült is. Szakmai tudáson túl talán fontosabb az, hogy megtalálták a hangot embertársaikkal és úgy tudták irányítani okét, hogy az a haladást, az igaz ügyet szolgálta. Az emberi érzés mélysége kapcsolta össze a selmeci, majd a soproni öregdiákokat is. Az emberségre, a becsületes helytállásra való indítékot mindig az Alma Materünktől kaptuk. Munkájuk sokszínűségét és eredményességét bizonyltja az, hogy az ünnepelt vas, gyémánt és aranydiplomások korosztályaiból számtalan kiváló szakember került ki. Ok kísérletezték ki és kezdték meg az akkor még igen nehéznek mutatkozó alföld-fásitást és tevékenységükkel a természet, a környezet jobban emberközelbe került. A második világháború újabb megpróbáltatásokat jelentett a nemzet és az erdésztársadalom számára is. Az 1945 után kialakult uj társadalmi rendszer tette lehetővé hazánk erdőgazdálkodásának korszerüsitését. A háború előtt főleg magántulajdoni, vagy állami erdőterületeken dolgoztak, most pedig egy országot kitevő óriási erdőterületen, amely a társadalomé. Uj szemléletet kellett kialakítani. A kis egységekben történő régi szakmai tevékenység itt már nem volt megfelelő, hanem az erdőgazdálkodás komplex egészét kellett figyelembe venni és szem előtt tartani. Az uj körülmények között is megállták helyüket mérnökeink és most eljöttek, hogy ismét együtt ünnepeljük azt, aminek következményeként bejárhatták az eddig vázolt utat, azt, hogy "Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián". Az egyetemi ifjúság nevében drága vas, gyémánt és aranydiplomás firmáink jó egészséget, akinek még ereje van töretlen tudományos és szakmai munkát és a megérdemelt pihenés mellett tölthető boldog öregkort kivánok". A hallgatói köszöntő elhangzása után Bukovcsán Béla gyémántdiplomás erdőmérnök az új diplomások nevében megtartja köszöntő beszédét. "Mélyen tisztelt tanári kar, Tanácsülés, az Egyetem oktatói és ifjúsága, az Országos Erdészeti Egyesület, az Aranydiplomások Körének képviselői, kedves jelenlévő barátaink. 10 év elmúltával megint eljöttem, hogy az arany és gyémánt diplomások nevében megköszönjem azt az egyetemi kitüntetést, ami a mai ünnepségen jutott ki nekünk osztályrészül az Egyetem részéről. 10 év hosszú idő az öregek korszakában, 85 éves fővel itt állok megtörtén, a családomat ért sok tragédia után. 15-éves diákkoromban vasúti szerencsétlenség következtében elvesztettem 49-éves édesapámat s a főiskola elvégzése után egy évre rá az első világháborút a különböző frontokon vészeltem át elejétől a végéig. Utána a házasságomban angyali 3 1/2-éves kislánykám szivbajban meghalt, amit ma már sikerrel operálnak. Néhány évre rá, 35-éves jóságos feleségem az operációs asztalon elvérzett. Tavaly meg nagy nevű drámairó Iván fiam - akinek drámáját "Mielőtt a kakas megszólal" Budapesten adták elő - váratlanul elhunyt. Reám igazán vonatkozhat az a szentencia: "Sunt lacrimae rerum, et mentem mortalia tangunt". De szemem előtt mindig ott lebeg az a mondás, amit az iglói főgimnázium tanárai a humanizmus és emberszeretet mellett belénk oltottak, hogy "nincs veszve bármi sors között, ki el nem csüggedett". Hiszen Iglón
