Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1962

1962.01.26. tanácsülés

Benedek Atilla: Tisztelt Főiskolai Tanács! A katalógus olvasást helyesnek tartom, de én ebből nem csinálok rendszert, illetve a legnagyobb rendszertelenséggel csinálom. Hol a kettős óra eleién, hol a vagan.En is azt állapítottam meg, hogy a csoportfelelősök rendszerint igen liberálisán mondják be, hogy nem hiányzik senki.

, 'a a2tan ieltunik az embernek, hogy kevesen ülnek a padokban és katalógust olvas, akkor derül ki, hogy jónéhányan hiányóznak.Tehát én ügy láttám, ha én rendszertelen katalógus olvasással ellenőrzőm az o bemondásaikat, akkor igen rövid idő alatt hozzászoknak ahhoz, hogy az őrakra rendesen el kell járni.

, Hiányzás esetén megkövetelem ójabban, hogy a hiányzott óráról utólag az illető készítsen jegyzetet a társainak a jegyzetéből.Ezzel igyekszem bepotoltatni a hiányzást. Én a jegyzetkészítést vizsgákon nem tartom szükségesnek ellenőrizni, mert ez szubjektív dolog,Valaki jókiállásu, szép jegyzetet készít, de a lényeg hiányzik belőle és a vizsga nem alkalmas arra, hogy az ember a lényegben el tudjon merülni, Én a katalógus olvasást ilyen szellemben szükségesnek és jónak tartom és alkalmas arra, hogy a fegyelmet megszilárdítsa, különösen akkor, amikor egy óra elején felolvasott katalógus után később az elkésők nem mernek bejönni, igy aztán leszoknak a hallgatóink a késönjövésről is. Mert igy igazolatlan hiányzássá válik a késés,

dr.Sébor János: Azért nem küldtem be Írásbeli véleményt erre az átiratra, illetve tervezetre, mert eredetileg küldtem én be véleményt Pankotainak és én azt hiszem ez elegendő is, mert nekem most is teljes egészében az a véleményem, amit Pankotainak írtam»

Ami a katalógus olvasást illeti a véleményem az, hogy rendszerünknek lényege, hogy az embereinket neveljük. Ha az emberein^ nevelve vannak, akkor az a fiatalember maga tudja azt, hogy neki tulajdonképpen saját érdeke, hogy az előadásokon részt vegyen, mert ezzel megkönnyíti a saját munkáját, megkönnyíti a képzést.Annak idején amikor én hallgató voltam, nemcsak Selmecbányán, de Bécsben is jegyzetet kellett készitennünk, mert könyveink nem voltak. Tapasztalából tudom, hogy jegyzetkészítésnél igen sok idő vész el és nem tfcudok figyelni az előadásra, mert mechanikusan jegyzem azt, amit a tanár mond.Tehát, hogy mi jegyzetet bocsátunk a hallgatók rendelkezésére azt helyeslem, de viszont megkívánnám azt, hogy ő támpontokat jegyezzen fel magának és a támpontok alapján - úgyis csak 36 órás elfoglaltságuk van a hallgatóknak ennek az alapján - a jegyzet és a könyvtarban megtalálható könyvekben utána néz és igy készül és tanulja a tárgyát.

Ha ő csak a teljes jegyzetelés helyett tammondatokat ír fel magának, akkor még tudja követni az előadást es van is annak értelme, mert az előadás, ha van is tankönyv vagy jegyzet, a^kor sem annak a recitálása. Magyarázata annak az anyagnak, amely szoba kerül. Ezzel megkönnyitem a megértési lehetőséget es ha megvan a kontaktusom a hallgatósággal, akkor látom, hogy ertik-®a„íe^®M?1£nyff:or nak, amelyet tárgyalok és ha úgy veszem eszre, hogy nem értik, akkor

más oldalról igyekszem megvilágítani a tárgyat.

Éppen ezért a teljes jegyzetkeszitesnek az ellenőrzése lehet valakinek a rendszere, de én nem tartom helyesnek, mert akkor otthon kell a könyvekből utánanézni, hogy teljes lesye*» n

dent nem tud jegyzetelni, legfeljebb gyorsírással, de akkor teljesen

mechanikusan jegyez és csak a szavakra figyel,

A számonkéréssel kapcsolatban megint csak a nevelés fontos ságát kell hangsúlyoznom. Kell, hogy ®fey olyan ifjúságot alakítsunk ki, amely tudja, hogy miért jött ide a Főiskolára. Tudja, hogy azért jött ide a Főiskolára, hogy ő magát itt abban az irányban képezze és azért hallgatja a tárgyat, hogy megkönnyítse maganak az illető ismeretkörének az elsajátítását.S akkor ha valakiről megalla pitom, hogy nem akar dolgozni, ki kell zárni a Fois o aro