Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1963.06.12. tanácsülés
18 az ok a hallgató, akik ennek a reformnak a szellemében nyernek itt képesitést, 15 év múltán lesznek érett mérnökök és a munka a teljesítményük csúcspontjára 15-18 év múlva érnek el, tehát a 80-as években és után. Ezért is óriási jelentőségű az itt elhangzott hozzászólások alapján az elkészítendő tanterv. En a magam részéről^elsősorban az.óraszám'csökkentése mellett szeretnék lándzsát történi és/ egy-két olyan dologgal hozzájárulni az elmondottakhoz, ^ amelyek nem láttak itt napvilágot, másutt azonban már többször felmerült. Egyrészt az óraszám csökkentésének indokolásaként szeretném elmondani, hogy a modern pedagógiának a szocialista pedagógiának^nagyon komoly eredményei vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy az ismeretanyagot sokkal jo b hatásfokkal lehessen átadni, mint korábban,’ és ezért a régebben szokásban volt 48 órás heti óraszám rossz hatásfokra volt méretezve. Gondoljanak itt az idősebb elvtársak arra az időszakra, amikor nem volt kötelező az előadási órák látogatása és az erdőmérnöki oklevél megszerzésére nem 5 évre volt szükség, itt szeretnék kitérni arra, amire már Pintér elvtársék is rámutattak,hogy más a 48 órás munkaidő a termelésben, mert ott magam is a napi 8 órán túl néha 12-14 órát is dolgoztam, de egészen más az, hogy egy 2-5 órás értekezlet, tanfolyam, ahol uj ismeretanyagot közölnek, hogy kifáraszt mindenkit. Ugyanezt az egyetemi hallgató viszonylatában megvizsgálva azt látjuk, hogy a hallgató a napi 6 órán át leadott anyagot meg is kell, hogy eméssze és igy a felszabaduló idő többlet a téves nézetekkel szemben elsősorban arra való, hogy az előad.ási anyagot átvegye, feldolgozza, a könyvtárban búvárkodjék. Eddig úgy igyekezett a pedagógia a hatásfokot növelni, hogy növelte a kötelező elfoglaltság idejét. A most készülő szociális juttatások rendszere és egyéb intézkedések megadják az Egyetem vezetőségének azokat az eszközöket,amelyeknek a birtokában a hallgatóságot ennek a fölös időnek a produktiv fel- használására kényszerithetik. Nem akarom részletezni, mert az hiszen a legtöbben már ismerik a szociális juttatások rendszeret. A harmadik dolog, amely indokolttá teszi az órák számának a csökkentését a fakultativ tárgyak beiktatása, illetve ezeknek a növelése. Ugyanis a jelenlegi 42-46 órás elfoglaltság mellett meggondolandó, hogy a hallgatók látókörét még esetleg fakultativ órákkal is tágitsuk, mert nagyon leköti őket a kötelező óraszám, tehát ha felszabadítjuk az órák egy részét, a fakultativ tárgyra lehet fordítani. Az óraszám csökkentésről ennyit s erettem volna elmondani. Eel -szeretném még hívni a figyelmet a közgazdasági tárgyak fontosságára és itt a legutóbb elhangzott Magyar professzor ur hozzászólásában az Erdő., és fagazdaság politika. En nem a tárgy bevezetése ellen hadakozom, hanem megfontolás tárgyává, kell termi, hogy a jelenleg úgyis magas tantárgyak számát még tovább emeljük-e. Meg kell vizsgálni, hogy ezt a tárgyat nem építhetjük-e be más tantárgyba és azt hiszem a közgazdasági ismeretek elmélyítése és növelése ezzel szoros kapcsolatban áll. Az nemcsak az ipargazdaságnak vagy az erdészeti gazdaságtan tárgyiak a feladata,- hanem minder, szaktárgynak igenis elsőrendű ^feladata a szakismeretek elsajátításán túlmenően a közgazdasági szemlél t elmélyítése, kiszélesítése és bővítése. Tehát minden tárgyban kell a közgazdasági ismereteket oktatni, és ez a kölcsönhatás a marxizmus tárgyai a politikai gazdaságtan és a szaktanszékek között, tehát minden egyetemi oktatónak épp olyan jól kell ismernie a politikai gazdaságtan,t vagy az alkalmazott gazdaságtant, mint annak, aki azt oktatja. Es természetesen a politikai gazdaságtan oktatóinak is- 'merniök kell az ipergazdaságtant és a szakma legalapvetőbb ismeret- anyagát . 1 Még annyit sze etnék az- egész.reform anyaghoz hozzátenni, bogy volt alkalmam az Országos Mezőgazdasági Dokumentációs Központ
