Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1963.06.12. tanácsülés
- 19 / Q által készíttetett felsőoktatási.téma dokumentációs anyagát megnézhettem még nyomtatás előtt. Azt hiszem mindenki előtt ismeretes, hogy a felsőoktatás reformja nem magyar specialitás és még csav: nem is népi demokratikus törekvés, hanem az egész világ forrongásban van igy csak egy kát példát ragadok ki, hogy Franciaországban_kb. ugyanott tartana , mint mi, kb. 1959-ben döbbentek rá, hogy ami náluk van az nem jó, és a technika fejlődésével az oktatásukat párhuzamosan kell fejlesztendők, vagy menjünk kicsit keletre az. Egyesült Arab Köztársaságban is nagyon komoly munkát végeztek ezen a területen. Most, ha megengedi a tisztelt Tanács szeretnék .válaszolgat- ni az előbb elhangzottakra. Az etika oktatásának elsődlegességével a legnesszebbmenően egyetértünk, mint főhatóság is, az erdészeti karon, és az esztétika oktatásával a Faipari Mérnöki Karon. Ezt megfontolás tárgyává kell tenni. A nyelvoktatás kérdésével foglalkozott az Országos Erdészeti Egyesület is. Nagyon megkötött igy leirva a k mérvekben, hogy orosz és’német nyelv. En helyesebbnek tartanám azt a megfogalmazást, hogy orosz nyelv és idegen nyelv. Tehát ne kössük’ meg, hogy második nyelvként kötelezően a német nyelvet válassza és fakultativ tárgyként választhatja az angolt vagy a■franciát,^hanem kötelezően választhasson az oroszon kivül tetszőlegesen németet, angolt vagy franciát. Általában ott, ahol második idegen nyelvet oktatnak az egyetemen, ott igy van. Itt határozottan a német nyelv van feltüntetve. Gál János: Káderkérdés• Szabó Gyula: Valóban káderkérdés, de én azt hiszem, hogy óraadói rendszerrel megoldható. Azt gondolom a, fejlődés azt kivárja, hogy ne kössük meg ennyire. Az előbbiekben utaltam a modern pedagógia eredményeire, amelyek lehetővé teszik, hogy az ismeretanyagot sokkal jobb hatásfokkal lehessen átadni és lényegében a didaktika megfelelő eszközeinek felhasználásával az eddigi óraszámot lehessen csökkenteni. Ez az óraszám csökkentés azt hiszem nemcsak a. hallgatóinak jelentene óraszám csökkenést, hanem az oktatóknak is. Hogy eszel a fennmaradt idővel és a jelenleg is meglévő, szabadidőben nagyon k moly gondot kell arra fordítani, hogy ne csali szakmailag légy nem a legjobban képzettek az egyetemi oktatók, hanem nagyon komoly pedagógiai és pszihológiai továbbképzésien is kell hogy részesüljenek. Mert pedagógiai éspszihológiai ismeretek veikül ma már egyetemi oktatást nem lehet végezni. Szeretnék Dalocsa elvtárs által elmondottakhoz hozzászólni és készben azt a magam véleményév 1 is alátámasztani. Dalocsa elvtárs úgy fogalmazta meg, hogy a faiparnak jó faipari technológus mérnökökre van szüksége. Lehet, nem szívesen szól senki és én sem szólók olyan kérdéshez, amihez nem értek, a faipar olyan dolog, hogy 5 évre nyúlik a képzés, ab an nagy szerepe van a szaktárgyaknak, de egyes műszaki kérdéshez én is szeretnék hozzászólni, mert ezekhez - én is értek. Dalocsa elvtársnak arra a megjegyzésére, hogy az általános növénytan és^a dendrológva 150 órával szerepel teljesen laikus módjává és külső szemlélő módjára mondva véleményt én is soknak tartom. Általános növénytant faipari mérnökhallgató neszére nem tudom, 1 ogy indokolt-e ilyen magas óraszámban oktatni. A másik dolog, amit már" mint gépész javasolnék, tekintettel arra, hogyha elfogadjuk azt az elvet, __amit már pedig el kell fogadnunk, hogy jó faipari technológus íj mérnökökét kell nevelnünk, egy-ket tárgynak az összevonását javasolnám. Kiszámoltam, hogy négy táygy keretein belül folyik rajzos okta-