D. Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái III. 1570-1579 (Sopron, 2011)

Sopron város bírósági jegyzőkönyveinek regesztái

hogy a fia a polgár és nem ő. Ha azonban átengedi neki a Haussatz dűlőben fekvő szőlőt és a házat, akkor e dolgnak meg van a maga módja.

577. (IV. 295.) Schuster (Schuester) Mátét beidézték, és arra kötelezték, hogy a Wolf (Wollfisch) féle ház után 14 napon belül fizesse le a pénzt.

1579. június 5.

578. (IV. 296.) Ritzingerné Bécsújhelyről (Newstatt) megjelent, és Artner (Artt- ner) Erhard képviselete által előadta: nehezményezi, hogy a másik fél az itteni tanácsnak egy Goldberg (Gollttperg) dűlőben fekvő szőlőt eladott, mert ő [Ritzingerné] nem tudta nekik az adósságot megfizetni. Kéri, a vételárat ismét fogadják el tőle, és a szőlőt adják át neki.

Végzés: Minthogy Burger (Pürger) eladóként elegendő szavatosságot és biztosítékot adott be arról, hogy a szőlőt el akarja adni, és az idegen kézbe került volna, ezért a tisztelt tanácsnak bele kellett mennie a vételbe. így nem tudják a szőlőt az asszonynak átadni. Egyéb iránt minden másban az asszony szolgálatára állnak.

579. (IV. 296.) A fiatal Khäslappel megjelent, és Waitzen közvetítésével előadta: miután szülei elhunytak, járandóságát kéri.

A gyám válasza: A házat, valamint a szőlőket fel akarják becsültetni, és a leánytestvér javára elfogadható áron meg akarja váltani.

Végzés: Mindkét fél a méltányosságra hivatkozva kéri járandóságát, ezért a vagyonbecslést hajtsák végre.

580. (IV. 297.) Brunner (Prünner) Kelénpatakról (Khlingenpach) megjelent, és előadta: 28 éven keresztül háborítatlanul birtokolt Kelénpatakon egy házat, a földekkel együtt. Most azonban az által, hogy jobb alkalom kínálkozott, a saját házát eladásra kínálta és egy másikat vett. De a kelénpatakiak (Khlingenpeckher) a vevőtől néhány földterületet el akarnak venni.

Frank (Frannckh) János válasza: véleménye szerint azon a helyen nem állt udvarhely, a földek a parókiához, vagy a templomhoz tartoztak.

Brunner (Prümer) viszontválasza: előtte négy tulajdonos birtokolta a területeket, és nyugalommal használták azokat. Mivel ő az udvarhelyet (Hofstatt) felépítette, karbantartotta, a földeket feljavította, kéri, a házzal és a földekkel kapcsolatosan védjék meg az ő és a vevő érdekeit úgy, ahogy az régtől fogva volt.

Végzés: Minthogy a régiek a birtoklást elfogadták, ezért Brunnert vagy vevőjét se háborítsák. Amennyiben azonban a község (Gemein) úgy véli, hogy a földek a templomhoz tartoznak, akkor fizessék meg azon nyomban Brunnemek azt az értéket, amelyen ő el tudná adni, és csatolják a templomhoz.

178