Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
szöktek át a törököktől, hogy az ostrom alatt a várost különböző helyeken felgyújtsák. Erre a hírre a gazembereket elfogták, majd beismerő vallomásukat követően felnégyelték és karóba húzták őket. Október 10-én a mieink a dobok és a vizes edények remegéséből értesültek arról, hogy az ellenség hol próbálkozik meg aknaásással és robbantással ismételten betörni a városba. Ezért a falakat ezeken a helyeken fákkal megtámasztották, hogy a fal ne befelé, hanem kifelé, az ellenség irányába dőljön, amely csak nyolc spanyolt ütött agyon. A törökök erre két rohamot indítottak. Október 11-én ismét meggyújtották a kihelyezett lőport és elindították a tizenötödik rohamot, azonban az ellenásásnak és egyéb óvintézkedéseknek köszönhetően csak egy négyszögölnyi területen tudták a falat bedönteni, mellyel semmit sem értekei. Október 12-én újabb húsz négyszögöles részt robbantottak ki a falból, majd hatalmas kiáltozás közepette kezdtek bele aló. rohamba, s mivel ez eredménytelenül és nagy emberveszteséggel járt, elindította a 17. rohamot is. Ebben nagyszámú, teli hordókkal megrakott tevét és öszvért hajtatott a városárokhoz, hogy feltöltsék azt. A Bulgáriából és más egyéb helyekről kényszerített keresztényeket égő szurokkoszorúkkal és egyéb tűzszerszámokkal, a bátortalan és csüggedt törököket pedig buzogánnyal és szablyával hajtották előre keményen, s akár le is mészárolták őket, hogy az ostromlottaknak ne legyen nyugalmuk. A megfáradtak katonák helyébe hamarosan kipihentek léptek, akiket [a védők] néhány ezer fős veszteség mellett, s nem kevésbé Isten erős segítségével visszavertek, s akik inkább hagyták magukat a törökök szablyáitól lekaszabolni, mint hogy a németek és spanyolok sütőnyársaival - ahogy azt a foglyok elmondása alapján nevezték - nyársaltassák fel magukat. Ekkor a magyar védők kitörtek az ostromlott városból, hogy a Schottent Thor előtt rajtaüssenek az ott táborozó törökökön. Sok törököt leöltek, s foglyokat is hoztak be magukkal a városba, akiktől megtudták, hogy az ellenség még egyszer szerencsét próbál egy nagy erejű támadással, s amennyiben nem járna sikerrel, úgy nem várja meg Ferdinánd király és Károly császár622 megérkezését, akiket a franciák a Taljánföld623 megszerzéséért indított háborúval igyekeztek lekötni. Mert - mondta Szulejmán - két kemény kő sosem őröl jó lisztet, ezért valakinek engednie kell. Amikor október 14-én a felrobbantott falnál a török megindította a 18. ostromát, a Kärntner torony, ahonnan a mieink a törököket tűz alá vették - nekik nagy kárt okozva -, összedőlt, s olyan jajveszékelést keltett az egész táborban, hogy a városban is nagyon megijedtek. A rohamot azonban visszaverték, mintha csak a törököket egy az övékénél még nagyobb sereg üldözné, s szorítaná vissza a falakról. Ez a gőgös császárt nem csak felbosszantotta, hanem el is tántorította a hódítástól, ezért a következő éjszaka elvitette az ágyúkat, s a több ezer keresztény foglyot, köztük papokat, parasztokat, asszonyokat részben lemészároltatta, részben a felgyújtott táborba dobatta őket, szörnyű jajveszékelésüket a városban tartózkodóknak nagy fájdalommal kellett végighallgatniuk. Akik azonban fiatalok és utazásra alkalmasak voltak, mintegy tízezren, őket összekötözték és magukkal hurcolták. S ámbár a törökök ausztriai vonulásuk során mintegy ISO.000 ártatlan keresztényt vittek a mészárszékre, a magyar huszárok és a hozzájuk csatlakozott tatárok, akik az ostrom alatt 11 mérföldre portyáztak az országban és akivel találkoztak, gazul legyilkolták vagy az Ausztriában gyakorolt új szokásuk szerint szolgaként a töröknek eladták, ebben nem vettek részt. A hadsereg tehát útra kelt. Az ostrom során Bécs vá622 V. Károly (1500-1558) 1519-től német király, 1530-ban a pápa német-római császárrá koronázta. 623 Olaszország korabeli megfelelője. 117
