Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai
A településeket bemutató Különleges Rész tehát tartalmában és színvonalában nem egységes: váltakoznak benne a hosszú és részletes leírások, illetve a lényegében értékelhetetlen, szűkszavú megjegyzések. Fontos és hasznos szerkezeti újítása Bélnek a falvak birtokok szerinti felosztása, bár az nem minden esetben volt pontos. Ezt sugallja a vármegyei közgyűlés fentebb tárgyalt levele is, melyben sietnek leszögezni, hogy a leírás nem használható fel ellenük — nem kétséges, hogy Bél birtokjogi vonatkozású adataitól, illetve azok pontatlanságától tartottak. Végül ki kell emelnünk az Esterházyakra vonatkozó adatok részletességét, ami jelentkezik mind a várak és várkastélyok, mind a falvak esetében. Ez Sopron megye esetében természetesen nem meglepő, de az adatok gazdagsága, és a családdal kapcsolatos „jólinformáltság" mindenképpen jelez valamilyen együttműködést a szerző műhelye és a főrangú család között. III. A „Pars Generalis" A Notitia leírásaiban, mint ismert, a településeket bemutató „Különleges Részt" a megye egészét tárgyaló „Általános Rész" {Pars Generalis) előzi meg. Ez két további nagyobb egységre oszlik: a megye domborzatát, élővilágát és mezőgazdaságát ismertető „Természetföldrajzi Tagozatra", illetve annak „történetét", lakosságát, elöljáróit, címerét, valamint nemes családjait bemutató „Politikai Tagozatra". Az Általános Rész tematikája, az egyes kérdéskörök sorrendisége kötött, láthatóan egy séma alapján készült minden vármegyeleírásnál. Előfordul azonban, hogy egy-egy témára a szerző különleges figyelmet fordít és nagy teret szán neki ebben a részben, ahogy ez Sopron megye esetében is tapasztalható. Sopron megye leírásában a „Természetföldrajzi szakasz" szabályos formát mutat. A megszokott rendben követik egymást a témák: a megye nevének etimológiája és határai, majd a hegy- és vízrajz, illetve a mezőgazdaság, vadászat, halászat, madarászat, végül a fertőrákosi kőfejtő, illetve a megye területén talált régi pénzérmék bemutatása kerül sorra. 113 Bél egy egész fejezetet szentel a Fertőnek, ahol egyrészt a tó antik forrásokban való előfordulásait veszi át (vakxszínűleg helytelenül azonosítva a Fertőt a Balatont jelölő lacus Peiso elnevezéssel), majd a tó természetéről ír. Elbeszélésében „személyes" élmények (bár a Notitia esetében mindig kérdés, hogy az elbeszélő én valóban Bél Mátyásé, vagy valamelyik munkatársáé), valamint pontos információk is felbukkannak: így említi, hogy 1729-ben és 1740-ben a tó teljesen befagyott, illetve, hogy 1718-ban a Hanság vidékén elakadt a szekere. 1 " Érdekes és kissé rendhagyó még a két utolsó fejezet. A 12. fejezetben a szerző alapos leírást készített a fertőrákosi kőfejtőről, annak felépítéséről és az ott folyó munkáról is, 113 A Természetrajzi szakaszt lásd: BÉL: Sopron vm. 1. 29-44., fordítása: uo. 103-118.! A megye természeti állapotának későbbi alakulásáról: Kiss Andrea: Sopron vármegye természeti viszonyainak változása a XVIII-XIX. században. In BÉL: Sopron vm. I. 279-288. "'A Fertőről szóló IV. fejezetet lásd: uo. 32-35-, fordítása uo. 106-109.!
