Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai
továbbá kitért az ott nagy számban előkerülő, megkövesedett kagylókra. Az utolsó fejezetben pedig a Sopron vármegye területén talált római pénzérméket tárgyalja Bél. Érdeklődése azzal magyarázható, hogy maga is foglalkozott római régiségtannal, Besztercebányán tanította is. 1 " A Politikai szakasz is megfelel más megyeleírásoknak, sőt. itt nemcsak szerkezeti, hanem tartalmi egyezésekről is beszélhetünk. A megye „története" alatt ugyanis Bél hasonlókat írt le Sopronnál, mint Vas, Győr, vagy Mosott megye esetében. Ez természetesen érthető, hiszen nyilván nem tudott egyedit mondani egy megye történéseiről, különösen a római korral és a népvándorlás korával kapcsolatban. Szintén óvatosan kell bánnunk a megye nemzetiségeinek jellemzésével. A magyarok, németek, horvátok eredetének, illetve „szokásainak" leírása ugyanis szintén igen hasonló Sopron és a fent említett dunántúli megyék esetében, egészen a szövegszerű megegyezésekig. 1 "' Ezek a szó szerinti megfelelések arra intenek, hogy a népcsoportok bemutatása a leírásokban nem tekinthető az adott megye nemzetiségeiről alkotott sajátlagos tudósításnak, sokkal inkább egy nagyobb terület — jelen esetben a Dunántúl — különböző lakosairól szerzett általános benyomásoknak, tapasztalatoknak. A főispánok lajstromát bemutató fejezet (VI. §.) után következik Esterházy Pál Antal herceg (1711-1762) 1734. évi főispáni beiktatásának részletes leírása, amely az Általános résznek kétségkívül a legkülönlegesebb és talán a legértékesebb része. 1 ' 7 Az utólag betoldott szövegből ugyanis megismerhető a beiktatásai szertartás minden egyes mozzanata, továbbá az uralkodói kinevező oklevél és Czompó Sándor alispán magyar nyelvű üdvözlő beszéde is. Nem kétséges, hogy ezek az információk is az Esterházyaktól jutottak Bél kezére. A „családtörténeti jelleg" egyébként máshol is túlsúlyba kerül a megyeleírásokban. Ahogy Sopron megye leírásában, mint láttuk, az Esterházyak kapnak kitüntető helyet több alkalommal is, addig például Vas megye leírásánának „Politikai szakaszában", a vármegye családjainak bemutatásánál Bél csaknem kétszáz oldalon keresztül (!) tárgyalja az itteni előkelő (egykori és még Bél idejében is birtokos) famíliák, név szerint a Kőszegiek, Batthyányak, Erdődyek és Nádasdyak történetét, elbeszélő források alapján. 118 Az ilyesfajta részletek 113 HAAN: i. m. 22. '"' Ilyen például, amikor Bél a Sopron megyei német asszonyokról azt írja, hogy értenek a szántáshoz és a marha legeltetéséhez is: „Videas saepe feminam [sc. Germanam] cum aratrum librare, tum iumenta propellere." — BÉL: Sopron vm. I. 50.. fordítása: uo. 125. F.zt ugyanis szinie szó szerint megismétli Mosón megye leírásában: „Videas non raro, feminas [sc. Germanas], et propellere iumenta, et aratrum scitissime moderari". — BÉL: Notitia V. 16. — További egyezésekre (Győr, Mosón, Sopron és Vas megyék között) lásd: Tóni Gergely: Bél Mátyás Sopron város történetéről: egy szöveg változatai. Tanulmányok Bél Mátyás: Sopron varmegye leírása c. müvéről. (Szakdolgozat, kézirat, ELTF. BTK.) Budapest, 2001. 40-41.! Lásd továbbá: KINCSES Katalin Mária: „Mores et consuetudines... variant". A nyugat-dunántúli népek Bél Mátyás leírásában. In Uő: Kultusz és hagyomány. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulóján. Budapest, 2003- 33-72.! 117 BEI.: Sopron vm. I. 52-63-, fordítása: uo. 127-138. lls [Matthias BEI.:] Comitatus Castriferrei. 2r. pp. 381. EFK Hist. I. s. A vonatkozó rész: pp. 28-216.
