Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

a tetteit. Ami pedig a hivatására nézve orvos Liebezeithez írt gyászbeszédét illeti, ezt a soproni értelmiség kapcsán említi, ugyanis e szónoklatában több soproni születésű orvost is felsorol.

1- Ezek az alkalmi beszédek valóban nem lebecsülendő helytörténeti kútfők, mivel a bennük meghúzódó családtörténet, illetve az elhunyt méltatása és életpályájának felvillantása értékes információkkal szolgálhat a kutatás számára. A fenti adalékokat — az utóbb említett, Liebezeit-féle gyászbeszéd kivételével — a város történetét taglaló fejezetek kiegészítéséül szánta Haynóczi. Bőséges és igen gazdag pótlásokat írt azonban a város korabeli állapotával kapcsolatban is. Hosszan értekezik példátil a külvárosról: számba veszi az ottani fogadókat, középületeket, utcákat, kapukat, és persze nem mulasztja el bemutatni az evangélikusok temetőjének kapuján olvasható feliratokat sem." Szintén terjedelmesebb pótlást ír a város elöljáróiról: bemutatja a polgármester és a bíró jogarát, valamint részletesen kifejti a tisztviselők megválasztásának módját." Emellett felhívja Bél figyelmét arra is, hogy már szlovákok (Slavi) is vannak a városban, akik számban felülmúlják a magyarokat (ez utóbbi információt Bél nem veszi át), s napról napra gyarapodnak, olyannyira, hogy már húszan is vannak köztük polgárok, akik egy-két kivételtől eltekintve kézművességgel foglalkoznak." Bél Mátyás másik fontos kútfője: Lackner Kristóf önéletrajza Bél Sopron új leírásában többször idéz Lackner Kristófnak, Sopron kiváló polgármesterének a — ahogyan ő fogalmaz — „kézzel írt önéletrajzából, melyet ő maga vetett papírra." Az irat címét is megadja: VITAI; CIIRISTOITIORI LACKNERI, 1. V. D. HOMINIS, BREVIS CONSIGNATION Szerencsére a Bél által használt teljes szöveg, azaz a fenti címet viselő rövid mű is fennmaradt a pozsonyi tudós kéziratos hagyatékában, az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár iratai között, (jelzete: Hist. VIL a. V). Az irat másolat, nagy valószínűséggel ugyanaz a kéz készítette, mint amelyik letisztázta Sopron város leírását (lásd a továbbiakban). Az történhetett, hogy Haynóczi elküldte Bélnek az eredeti Laekner-kéziratot, aki munkatársával lemásoltatta, majd visszajuttatta Sopronba. Ez az eredeti irat azonban elkallódott: legalábbis a soproni levéltárakban nincs nyoma.'

7 11 Haynóczi jegyzetei: EFK Hist. I. bbb ff. 33v-34r. « U(x29r-30r. " Uo. 32r-33v. 15 „Peregrinis, Hungaris, et Croatis, adnumerarem Slavos, Hungaros numero superantes, qui iure civitatis gauclent, eademque lingua, nempe Germanica, uti coguntur. Multiplicatur haec gens in dies, ut iam viginti circiter cives numerentur, artibus sellulariis. si ununi atque alterum excipias, dediti." — Uo. 31v. "' Bél így ír: „Haec ex manu exarata eius vita, quam ipse in litteras retulit, sub titulo: VITAI- CHRISTOPHORI LACKNF.HI. I. V. D. HOMINIS, IÎREVIS CONSIGNATIO." — EFK Hist. I. zz. p. 29.1.) jegyzet A Lackner-életrajzból (a továbbiakban: Vita) vett további idézeteket lásd: uo. XIX-XX. §. (pp. 29-31.) et passim! 17 Turbuly Évának, a Soproni Levéltár igazgatójának szíves közlése, Szinnyei József még úgy tudta, hogy Lackner önéletrajzát a Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzik, más, szintén hoz-