Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

A rendkívül érdekes önéletírásra a kutatás eddig nem figyelt fel, de legalábbis nem foglalkozott vele érdemben. Kovács József László a Lacknerről írt monográfiájában említést tesz ugyan az iratról (jelzetet nem ír, csupán az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, mint az iratot őrző gyűjtemény nevét jegyzi le), azonban csak annyit közöl róla, hogy abban szó van a későbbi polgármester katonáskodásáról; emellett ..életrajznak" nevezi a kéziratot.

s Kétségtelen, hogy a borítón található, későbbi cím (Vita Christophori Lackner), illetve a szöveg elején olvasható, fent már közölt titulus {Vitae Christophori Lackneri, I. V. D. Hominis, brevis consignatio) alapján először egy más által írt biográfiára gondolhat az olvasó; s ebben a hitben erősíti meg az is, hogy a szöveg egyes szám harmadik személyben beszél Lacknerről. Ám a vallomásszerű, érzelmektől sem mentes hangnem,''

1 valamint a gyerekkori élményeket, illetve az életút egészen apró részleteit is felidéző memoár-jelleg nem hagy kétséget afelől, hogy Lackner maga írta meg addigi pályafutását. Ráadásul a neves polgármester — talán szándékosan — néhol ki is esik a szerepéből, ugyanis többször váratlanul egyes szám első személybe vált át.

,(l Bél esetleg ugyanezen árulkodó jelek miatt hívja önéletírásnak a szöveget, vagy — ami valószínűbb — máshonnan tudta meg azt. Az is lehetséges, hogy Haynóczi közölte vele, miszerint az általa elküldött Vita Lackner saját kezével íródott: erre utalhat, hogy Bél, mint fentebb láttuk, hangsúlyozza, hogy Lackner autográf életrajzáról van szó („quam ipse in litteras retulit"). Az 55 oldal terjedelmű kézirat szerzője tehát kétségkívül Lackner Kristóf. Kérdés viszont, hogy a kézirat teljes-e, ugyanis viszonylag váratlanul fejeződik be az l6l8. év elbeszélésénél.'

1 Nyilvánvaló, hogy Lackner nem ilyen lezárást szánt önéletrajzának; mégis, néhány tényező arra enged következtetni, hogy a ránk maradt szöveg nem csonka, hanem egyszerűen Lackner nem folytatta zá köthető, vagy vele kapcsolatos darabbal együtt: „Kéziratban maradt önéletrajza (ti. Lackner Kristófnak — megj. tőlem, T. G.), oklevelei s vegyes iratai a m. n. múzeumban." — SZINNYF.I József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV. kötet Budapest, 1891-1914. VI1. 612. col. - Valóban több, Lacknerhoz kapcsolódó kézirat van a Nemzeti Múzeum anyagát átvevő Országos Széchényi Könyvtárban, így a neves polgármester szónoklatai es más kisebb munkái (OszK, Kézirattár Fol. Lat. 1643.), számára kiállított oklevelek, hivatalos iratok ( Fol. Lat. 2740.). az általa alapított Tudós Társaság számadáskönyve (Fol. Lat. 1321.), valamint egy általa írt és egy neki címzett költemény (Fol. Lat. 1627. ff. 46-48.). A Szinnyei által szintén említett „önéletrajz" viszont sehol nem szerepel a katalógusokban. A kézirat, amely feltehetőleg az eredeti. Lackner által írt példány, minden bizonnyal lappang. ,K KOVÁCS 2004. 172. 49 így például már a kézirat elején Lackner édesanyja mint clulcissima mater, vagyis a ..legdrágább anya" kifejezéssel szerepel. — Vita p. 2. ,(1 így miután elbeszéli, hogy Padovában összetűzésbe került, majd ünnepélyesen kibékült egy skót lovaggal, eképpen sommázza az incidens utáni áldomást: „utro citroque negotio respondimus, ille potu vini, ego aqua." — Vita p. 19. Amikor pedig beszámol arról, hogy a római inkvizíció — szerencséjére — nem találta meg nála a magyar nyelvű evangélikus könyvet, melyet magánál hordott, az átélt veszedelem emléke megint kizökkenti a külső elbeszélő szerepéből: „et sic Dei gratia et hoc periculi evasi." — Vita p. 22. 51 A szöveg utolsó mondata így hangzik: „Eodem anno [ti. 1618-ban] piscinulam, e regioné turris novae coeno refertam, denuo fructuose et utiliter expurgari fecit, circumquaque palis et sepibus bene munivit." — Vita p. 55.