Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

emelkedő hegyoldalak övezik. 3-" 14 Igen közel esik a városhoz és sokfé­le módon lehet tőle eljutni oda: hol árnyas erdők között, hol a szőlős­kerteken át visz az út. Az a legkedvesebb útvonal, mely a sík szántó­földeken vezet a Spitelbach mellett. Számtalan polgár ellátogat ide az ünnepnapokon. Nemcsak a hely kellemessége vonzza őket oda, ha­nem a vágy is, hogy együtt igyanak és táncoljanak. Mert nem ritkán ahány ház, annyi körtánc látható itt, néha minden egyes ház népe két vagy három ugrándozó sorban vigadozik. Itt található Remete SZENT PÁL rendjének jeles kolostora, 3 " 1 " 1 melynek eredetét hibásan és a törté­neti hűséggel ellentétben vezetik vissza egy bizonyos Nádasdy grófra. Tudniillik korábbra kell azt helyezni, illetve a soproniak ájtatosságának kell tulajdonítani. Ez pedig a rend évkönyveiből' a ° tudható meg, mely­nek közöljük szavait, nehogy úgy tűnjék, a saját fejünkből ötlöttük ki. „Következett— olvasható bennük — az Igazság megszületése utáni ezernégy­száznyolcvanegyedik év, mely a soproniak ájtatossága miatt érdemel említést. Ok ugyanis az Igaz ar 0 a kebelébe helyeztetvén, nem feledkezve meg üdvösségükről és Isten dicsőségének hirdetéséről, az első remete rendje számára egy SZT. WOLFF­GANG oltalmába ajánlott kápolnát adományoztak egy örökjogon szabad telekkel, egy szomszédos gyümölcsössel, szőlőkkel, továbbá évi adókkal és jövedelmekkel együtt, abból a célból, hogy az ott elhelyezendő barátok lássanak hozzq egy ko­lostor emeléséhez, kiknek erőfeszítéséhez, ígérete szerint minden polgár segédkezet fog nyújtani Istentől kapott javaiból. Mindezt a rendfőnök atyához ^ m '^ett alábbi levélből az olvasó világosan kiderítheti. »Tiszteletremelto és kegyes férfiú, igen tisztelendő atyánk és urunk: készséges szándékunkat [ajánljuk] mindenhez, ami tetszik. Minthogy mi, az áldó Szentlélek isteni kegyelmének sugalmazására városunkban Isten tiszteletét növelni igyekezvén — egyrészt lelkünk üdvéért, más­részt első Remete SZENT PÁL dicsőséges rendjéért, mely iránt páratlan szeretettel viseltetünk — ugyanazt az égi kegyelem és kegyesség taná­csára gyarapítani kívánván, úgy, hogy reménységünk a magasságos fe­lé forduljon, s a lelkek üdvének gondozása buzgóbban történjék: ezért mi a Wandorf mellett lévő Szt- Wolffgang-kápo\x\íx rendeteknek kíván­juk juttatni, hogy ott kijelölt testvérek kolostort emeljenek, s építésé­hez hozzáfogjanak, melynek emeléséhez és alapításához ki-ki ígérete szerint és lehetőségeihez mérten segédkezet fog nyújtani az ISTENTŐL kapott javaiból, hogy a mondott testvérek a megkezdett művet Isten segedelmével dicsőségesebben tudják felemelni és megújítani, s nekik egy örökös jogon szabad telket adományoztunk, gyümölcsössel, há­rom szőlővel, meghatározott adókkal és jövedelmekkel, hogy a testvé­rek ugyanott e jövedelemből a mindenható Istent békésebben szolgál­hassák, továbbá a saját és a mi lelkünk üdvősségéről gondoskodjanak. Nagyon kérjük azért atyaságodat, továbbá buzdítjuk, hogy atyaságod II. könyv, XXIX. fejezet, 248. oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom