Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

ló sem hanyagolta el teljesen, ő viszont oly mértékben ellátta fűthető szobákkal, ebédlőkkel, termekkel, s minden egyéb kényelmes és ízléses berendezéssel, hogy azt lehet hinni, nem is magának és utódainak, hanem királyoknak építette, továbbá nemcsak kéjlaknak, hanem háborús veszély és békesség idejére is. Mert egyrészt belül mindent saját nagyságához méltó ékességgel és ragyogással készíttetett el, másrészt kívül a falakat tornyokkal, a tornyokat pedig egyéb katonai erődítésekkel támogatta meg, oly mértékben, hogy a várat, amely természeténél fogva, továbbá elhelyezkedése miatt teljesen megközelíthetetlen, eme erődítések révén kevésszámú katonával is könnyen megvédhetővé tette (ha a katonáknak helyén van a szívük), továbbá olyanná, amelyet még gigászi merészséggel és igyekezettel is aligha lehet bevenni. Még nem volt megépítve a várban a fegyverraktár, és a megfelelő titkos pincék, amelyek veszély esetén a védősereget befogadják. Ezért, hogy e hatalmas bőkezűség és vagyon örököseinek ne legyen okuk a panaszra, miszerint a vár híjával van e rendkívül szükséges alkalmatosságnak, gondoskodott arról, hogy a fegyverraktár a vár nagysága szerint, szilárd falakkal felépüljön, sőt, meg is töltötte azt mindenféle fegyverrel, így olyanokkal, melyet a régi magyarok, valamint legmakacsabb ellenségeik, a törökök és a tatárok, mi több, a szomszédos teutonok valaha használtak; de főként olyan fegyverekkel, melyek a kor elvárásai szerint mezei harc és várostrom esetén szükségesek voltak. XV. §. Pál nemcsak Mars várává akarta tenni [Fraknót], hanem nemzetsége kincseinek, valamint a több helyen szétszóródott levéltárának biztos menedékévé is. Tudta ugyanis, hogy a család ingóságai sehol sem lehetnek nagyobb biztonságban — legyen szó akár háborús veszedelmekről, akár a tűzvész pusztításáról. Van itt egy kincsesház is, mely sokkal gazdagabb, mint bárki gondolná. Alig van Magyarországon olyan csodaszámba menő dolog, avagy a játékos természet olyan teremtménye az ásványok, növények és élőiénvek világában, melyet ne lehetne itt szemügyre venni, gyönyörködni bennük, s egyben elcsodálkozni rajtuk. Nincs is hely, mely ilyesféle dolgok tárolására alkalmasabb és biztosabb lenne. A vár ugyanis egy sziklára épült, mely minden oldalról meredek és nyaktörő, továbbá az ellenséget nemcsak a bejutásban gátolja, hanem a lesvetésben is. Ostrom esetén éheztetéssel természetesen nem lehet bevenni, mivel mindig is bőségesen el volt látva — sőt, talán minden szükséget meghaladó mértékben is — minden olyan készlettel, amely szükséges az ostrom kivédéséhez. Mindenesetre a török háborúk, valamint a belviszályok idején, amenynyire tudom, érintetlen maradt, akkor is, amikor még nem voltak meg ezek az Esterházy-féle erődítések, illetve azok szilárd védelme. A várudvaron PÁL LIERCEG lovaszobra látható, amely olyan hozzáértő módon lett elkészítve, hogy akik ismerték életében, megesküsznek rá,