Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

KINCSES Katalin Mária — TÓTH Gergely: A szerkesztés, a szövegkiadás és a fordítás elvei

megyeleírás előző kötetétől annyiban tértünk el, hogy e kötet tárgyi jegyzetapparátusa — terjedelmi okokból — nem terjed ki a személynevek és földrajzi nevek magyarázatára, feloldásukat a Személynevek mutatója és a Földrajzi nevek mutatója tartalmazza. A tárgyi jegyzetek közül nem egyet a fordító készített el. A jegyzetapparátusnak nem lehetett célja a burgenlandi és hazai helyismereti könyvészet teljes reprezentálása.

2 A Személynevek mutatója tartalmazza a Bél Mátyás szövegében és a jegyzetekben található személyneveket, valamint a Bél Mátyás által hivatkozott szerzők nevét is a magyar ábécé betűrendjét követve. Az előző kötettől eltérően zárójelben jelöljük a Bél Mátyás által használt összes névalakot. A dőlt betűkkel írt nevek a nem kortárs szakirodalom szerzőit jelölik. A két- (magyar és német) nyelvű mutató névmagyarázatként tartalmazza a szereplő személyek rövid életrajzi adatait (kivéve a kurzívval jelöltekét), valamint foglalkozásukat, legfontosabb státusaikat, tisztségeiket. A szakirodalomban a soproni illetőségű német személynevek magyarosított változatának használata terjedt el. E gyakorlattól csak a forrás(ok)ból újonnan előkerült személynevek közlése esetén térünk el, azok eredeti német vagy latin változatú alakját meghagyva. A szöveg után következő számok a kiadványunkban való előfordulás lapszámait jelölik. (Bél Mátyás mindenhol előfordul, így nem szerepel a mutatóban.) A Földrajzi nevek mutatója a kötetben előforduló földrajzi- és helyneveket tartalmazza. A felsorolást a mutató jelöléseinek és rövidítéseinek közlése és feloldása előzi meg. A Bél Mátyás által használt, maitól eltérő, a latin szövegben található szóalakok betűtípusa félkövér antikva (a fordításban a mai alakokat használtuk, ami alól kivételt képeznek a XVIII. század óta megszűnt település- vagy földrajzi nevek). A megnevezések első csoportja az adott földrajzi név magyar nyelvű alakját/alakjait tartalmazza. Elválasztó jel (/) után az esetleges latin, majd kurzívval a német, végül (a magyarral megegyező normál betűtípussal ott, ahol ez előfordul) újabb elválasztó jel után a települések horvát és/vagy szlovák névalakja(i) következik/következnek. A XVI11. század első felében Magyarország, ma pedig más országok területén található települések ma használatos idegen nyelvű elnevezését (a magyarhoz hasonlóan) normál antikva betűtípus jelzi. Kerek zárójelben olvasható, hogy a helységek a XVIII. század első felében melyik magyarországi vármegyéhez tartoztak. Szintén zárójelben, rövidítve közöljük, hogy a megnevezett település ma melyik ország területén található. A mutató nem tartalmazza a méltóságnevekből elvonható helyneveket. (Sopron vármegye mindenhol előfordul, így nem szerepel a mutatóban.) Itt jegyezzük meg, hogy a fordításban a földrajzi nevek lehetőleg egységesen, mostani alakjukban szerepelnek; ettől a már nem létező települések említésekor és a Bél Mátyás által közölt, 1192. évi oklevél fordításakor tértünk el, amikor is a magyar szövegben meghagytuk a szerző által használt változatokat. A forrásközlő sorozat hagyományait követve kiadványunkhoz és az eddigi Notitiakiadásoktól eltérően kétnyelvű, magyar és német nyelvű betűrendes szójegyzék, Tárgymutató kapcsolódik. A mutató lényegében fogalomtár, melynek tárgyszavai kizárólag a latin szöveg és magyar fordításának legfontosabb fogalmait jelöli (magyarázatok 2 Utóbbi tekintetben értékeléssel és bibliográfiával lásd: HORVÁTH József: „Falumonográfiák" GyőrMoson-Sopron megyében 1989-2002. Acta Papensia. (A Pápai Református Gyűjtemények közleményei, 3.) Pápa, 2003. 1-2. sz. 33-67.!