Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
TANULMÁNYOK - TÓTH GERGELY: A kézirati hagyomány
dosítja az addig leírtakat. Több olyan is akad, amely egyértelműen arra utal, hogy valamilyen Sopron vármegyében lakó, a helyi viszonyokat jobban ismerő személy juttatta el Bél Mátyáshoz. Ilyen a hetedik fólión található megjegyzés. A szövegben (IV. §.) Bél Mátyás megemlíti, hogy egyesek szerint a Fertő tó a Dunából ered, melynek vize rejtett járatokon jut el a tóba. Ezután következik a betoldás, miszerint „at enim, non est opus occultis meatibus", azaz „ám nincs is szükség rejtett járatokra", ugyanis több olyan patak is van, amely a felszínen fut bele a tóba; s ezt követi ezek felsorolása. Ehhez az információhoz a jegyzetírónak helyismerettel kellett rendelkeznie. Ugyanitt még arról is ír Bél Mátyás, hogy a néphit szerint a tó hét évente megduzzad, majd leapad. Az újabb betoldás: „id quod tarnen negant, rerum perití\ ők ugyanis a tó szintjének változásait az időjárás függvényének tartják. A „rerum periti" esetleg arra vagy azokra a bizonyára komolyabb ismeretekkel rendelkező személyre avagy személyekre utal, aki vagy akik a revíziót elvégezték. Megjegyzendő, hogy e két betoldás voltaképpen megcáfolja az addig leírtakat az adott témáról, tehát idegen kútfőből származhatnak. Vannak még tudományos munkán alapuló bejegyzések, amelyek történeti művekből idéznek (f. 38 v ), illetve egy érdekes népszokás leírását foglalják magukban (f. 85 r ). Egy betoldás pótol egy régi hiányt, azaz Rákos kastélyának a leírását, ahol a pontos történeti adatok ismét árulkodók (f. 74 r ). Végül a mű végén közöl egy Tabula itineraria-t, vagyis egy olyan táblázatot, amely a helységek egymástól való távolságát írja le. Emellett említendők még az „idegen kéz" beírásai, amelyeket Bél Mátyás nagyobbrészt lesatírozott, és több esetben lefordított latinra, így például a 65. fólión, ahol a bejegyzés arról szól, hogy a kismartoniak mire taníttatják gyermekeiket. A jegyzetek írója esetleg e városból származhatott. Annyi bizonyos, hogy ezek a kiegészítések is helyi illetőségű személytől erednek. Ezek szerint a kézirat minden bizonnyal eljutott a megyébe és ott egy vagy több cenzor elolvasta és kiegészítéseket fűzött hozzá. Am az nem igazolható, hogy a vármegye vezetése ekkoriban foglalkozott volna Sopron vármegye leírásával. A módosítások, többletek közt nincs olyan, amely döntően erre utalna, továbbá nem ismeretes olyan hivatalos dokumentum sem, amely ezt a feltételezést támasztaná alá. A legfőbb ellenérv azonban az 1736—1738 közötti vármegyei elbírálás: nem valószínű ugyanis, hogy Bél Mátyás kétszer végig akarta volna járni ezt a hosszas procedúrát. Ezért inkább arra kell gondolni, hogy a szöveget a szerző magánemberekkel nézetté át, miután nem sikerült azt a tisztikar elé terjesztenie. A javított, kiegészített példányt illetve a feltételezhetően külön mellékelt megjegyzéseket 1728 végén kaphatta kézbe, majd 1729 első hónapjaiban átnézte és korrigálta a szöveget (legalábbis a Fertő tóról tett egyik megjegyzése ezt látszik bizonyítani), végül a szöveget letisztázta és elküldte a kancelláriához. 4. Civitatis Rustensis Descriptio (EFK Hist. I. ccc.) Két kézirat szerepel e jelzet alatt. Az egyik Ruszt város lekása, Bél Mátyás Mátyás kásával, többszörösen javítva és kiegészítve, szintén Bél Mátyás által. Terjedelme 13 f., mérete: 330 X 210 mm. A másik az előbbi tisztázata, ismeretlen kéz kta. Terjedelme 14 f. Az előzéklapon ez a szöveg olvasható: „Incljto Uberae Regiaeque Ciuitatis Magistratui Grauissimo ad reuidendum, augendumque mittit Matthias Bel' Auctor* '. Mint emktettük, Ruszt bemutatása az eddig felsorolt kézkatokban nem szerepelt. Bél Mátyás mindig jelezte, hova kívánja beiktatni (Kismarton után), ám a fejezetszám
