Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
KINCSES KATALIN MÁRIA: Tárgyi jegyzetek
91 Géza fejedelem II. Ottó császár ellenében az ellene forduló II. Henrik bajor herceget támogatta. Hnnek következtében nem megszilárdult, hanem bizonytalanná vált II. Ottó birodalmának keleri határa, a magyarok Melk várából történő gyakori betörései miatt. A határszakasz csak II. Ottó halála után, 984-ben szilárdult meg, amikor I. Lipót osztrák őrgróf a várat elfoglalta. — Herényi 1997.118-123, 259-260. Engelricur. Fngilrich osztrák birtokos, e területkijelölés értelmében kapta meg 998-ban császári birtokadományként a LVaiscn folyótól keletre, az Arbach és a Nagy Tulln-patak között található területet. — Hóman - Szekfű I. 171-172.; MT 1/1. 748.; Györffy 2000. 139-140. Nardinus folyó: valószínűleg Gross-Nahring és Klein-Nahring, magyarul Nagy- és Kisnárda, a XVIII. században Vas vármegye területén található településeknél folyó patak(ok) neve. Pielagus folyó: valószínűleg a mai Piesting folyó Ausztriában, a Fischa folyóba Gramatncusicdl település határában torkollik. Drasma. Dravus, Dráva folyó. 92 A Cctius-hegy mai neve: Wienerwald. 93 Neufeld, magyarul Lajtaújfalu: Kállay 1978. 17.; MTI I 44. 94 Wampersdorf: valószínűleg Weppersdorf, magyarul Vcperd. — Kállay 1978. 16.; MI'LI 54. 95 Itáliai eredetű gyümölcsfákat. 96 Fordításban: Mihály 1985. 36. (Csak a Mosón vármegyei útját ismertette.) 97 Csáva-patak: Csáva folyó. Lásd a 66. sz. jegyzetet! A tartalomjegyzékben Bél Mátyás Guntia-nak is nevezi, ami azonban a Gyöngyös-patak neve (erről nem ad leírást, a patak Vas vármegye területén folyt). 98 Keres^ftirvagy Sopronkcrcsztúr: Fényes 1851. II. 207.; MLLI 102. Ramnit^ helycsen Rabnitz. 99 A vidék kedvező éghajlati adottságait a korabeli történeti és természettudományos munkák megerősítik. — Kincses 1997. 17-48. ,ü0 A hivatkozás: Notifia, I. (A jegyzetben megjelölt helyen.) 101 Ceres a növényvilág, elsősorban a gabona védőistenc, Iuppiter testvére a római mitológiában. 102 A Sopron környéki gyümölcsösökről szól Sopron város leírásának XXXI. paragrafusa is. 103 A boszniai (boszmán) alma egy késő ősszel érő fajta. A Vas vármegyei leírásban is szerepel. — Bendefy 1976. 124. — Lippay János: Posoni kert című munkájában a „Boszniai alma; öreg, éppen vörös, kemény, jó leves, savanyú bor izű sokáig el-tart". — Lippay 1664. 144. Misinki alma. „Misinki avagy Majncr alma, mivel Misniabol származott; ide mi hozzánk CehországbúL és Morvábúl: igen jó édes leves alma, nem igen nagy, egy felól sárga: ez- is el ál alkalmas ideig; mellyet- is nagyra böcsülnek". — Uo. 144. Lippay János szerint a birsalma a hűvös, nedves helyet szereti. Kétfélét ismertet, az ún. apró birsalmát, amely apró levelű növény, és a nag)', széles levelű fán termő, ún. öreg birset. — Uo. 156. 104 A cosemannus-t boszmán vag)' bosc névvel is illették, egy késő ősszel érő körtefajta. A Vas vármegyei leírásban is szerepel. — Bendefy 1976. 124. A papold körte (?) e helyen összehasonlításként szerepel, nem biztos, hogy Sopron környékén megtermett. A cukorkörte (Zucker) az 1741-ben keletkezett soproni botanikai munka, a Flora Semproniensis II. fejezetében megtalálható. — Kárpáti 1958. 236. Macarium körtének világos, vagy sötét héjú fajtája van, vékony héjú téli és nyári körte. — Lippay 1664. 146-148. 105 A kőszegi szilva esetében valószínűleg nem szilvafajtáról, hanem a Kőszeg környékén található szilvásról van szó. Lippay János besztercei, duráncai, sárga, dobzódó, vörös szilvát említ, valamint egy perdigones nevűt és mirabolana-t, ún. perzsa szilvát nem. — Lippay 1664. 177—178. 106 Az aranyalma egy Sopron környékén, elsősorban Bánfalván és határában termesztett almafajta volt. — Főző 1956. 20. 107 A cscresznyefajtákról: vö. a Flora Semproniensis VI. fejezetével! — Ismertette: Kárpáti 1958. 236. — Lippay János fajtákat nem ír, csak tulajdonságaikról, szaporításukról. — Lippay 1664. 163—169.; 108 A mogyoró hideg, nedves, agyagos földet kedvelő növény, vannak erdei és ún. kerti fajták. — Lippay 1664. 212—215. A mogyorófajtákról szóló leírást vö. a Flora Semproniensis XI. fejezetével! — Ismertette: Kárpáti 1958. 236.
