Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

KINCSES KATALIN MÁRIA: Tárgyi jegyzetek

109 Sopron környékén (különösen Bánfaivá határában) a talajviszonyok igen kedvezőek szelídgesztenye termesztéséhez, a föld gazdag kálium tartalma miatt. — Főző 1956. 23.; Csapody 1959. 238-239. — A Flora Semproniensis gesztenyést Bánfalva környékén kívül, az Alsó- és Fclső-Lővércknél említ (X. fejezet). — Ismertette: Kárpáti 1958. 236. 110 Magyarország területén a szarvasmarha a középkorban és a kora újkorban több fajtaváltozatot mutató háziállat volt. Igavonásra, tejtermelésre, húsáért egyaránt tartották. A fehér marha valószínűleg az ún. magyar marha, melyet elsősorban húsáért tartottak, de igavonásra is alkalmas volt. — MNI, IV. 565—566.; I Iankó 1957. — Figyelemre méltó Bél Mátyás leírása, mely szerint már a kora újkorban megjelentek a Svájcból származó szarvasmarhák. 111 E megjegyzéssel vö.: a lovakat Magyarországon „Egészen a 18-19. sz.-ig elsősorban hadviselésre és távolsági közlekedésre használták. Igavonásra általában csak a legújabb időkben fogták be." — MNL III. 460. 112 Jelen forrás a magyarországi juhtartásban lényeges, a tartás egész rendszerét átalakító, XVIII-XIX. században bekövetkezett változás előtti állapotokról tudósít. A XVIII. század végétől az ún. merinó-féle juhtenyésztés honosodott meg, ezt megelőzően az ún. parlagi és a rackafélék tenyésztése volt elterjedve. Sopron vármegye térsége valóban nem tartozott a kiemelkedő juhtenyésztő vidékek közé. — MNL II. 689-690. 113 A Magyarországon a nem tömeges méretekben tenyésztett, ám itt őshonos sertésfajtáról kapunk leírást. (A két ősi tájfajta közül az ún. bakonyi szürkés fekete, a szalontainak nevezett pedig vöröses-bamás színű.) A vármegye nem tartozott a kiemelkedő sertéstartó vidékek közé a XVII—XVIII. században. — MNL I. 587-588.; MNL IV. 440-442. 114 A vadászat a vadak lelövését és más módokon történő megfogását egyaránt jelentette. — MNL V. 452-454. II. Ulászló 1504. évi V. dekrétumának XVIII. cikkelye: A parasztoknak vadászni és madarászni tilos. —• (Fölsorolja a tilalom alá eső állatokat is: őz, nyúl, vadkan, fácán, császárfajd/császármadár. E cikkelyt megerősítette az 1729. évi XXII. törvénycikk is.) — CJII 1657-1740. 682-683. — Ismertette: Csőre 1994. 96-101. 115 Vergilius: Georgica. III. 411, 412. (Lakatos István fordításában.) 116 A szarvasnak többféle faja élt a Kárpát-medencében, már a középkorban nag)' vadászati kultúrája volt. — Csőre 1994. 94. A rókát, vaddisznót, farkast és a nyulat nagy számban vadászták a XVIII. század első felben. — Wcllmann 1984/1. 315-316, 318-320, 321-322. és Csőre 1994. 153. A barnamedvére a középkortól kezdve vadásztak, még Bél Mátyás idejében is előfordult. — ('sőre 1994. 47. A fehér menyét itt lehet a hód (Castar fiber), a nycst (Martes foina) és a nyuszt (Martes martes) albínó példánya. Ezeket az állatokat gyakorta vadászták (barna) prémjükért. — Csőre 1994. 48. és Wellmann 1984/1. 322-323. alapján. 117 A XVIII. század első felében a fogoly, a szárcsa és a réce vadászata igen gyakori volt. — Csőre 1994. 154. A magyarországi madarászairól részletes leírást készített Bél Mátyás. — Wellmann 1984/1. 326—347. 118 Fundeiskirchen: Fertőfehéregyháza, németül Donnerskirchen. — Fényes 1851. II. 8.; MTI I 30. 119 Hochberg, Wolfgang Ilclmhard von: „Georgica Curiosa auetd". 1—3. kötet. Nürnberg, 1701, 1716. — Ismertette: Evans 1986. 139, 353.; Schilling 1994. 5. kötet. 404-414. A szerzőről összefoglalóan: Brunner 1949. 120 Eredete ismeretlen. 121 Utalás Bél Mátyásnak a magyarországi halászatról szóló, „Tradatus de re rustica Hungarorum''' című művére. A „De piscatione Hungarica" című részben írja: „Szemtanúja voltam, amint ezzel a halászási móddal a rusztiak a halak ezreit fogták a Fertőben. De nem tudom, mi történhetett, hogy kb. négy év óta egyeden halat se lehet fogni ebben a tóban." — Deák 1984. 42. (Fordította Deák András.) Valamint: Wellmann 1984/1. 348-372. 122 Bél Mátyás a Notitia Mosón vármegyéről szóló részében ugyanerről szólt: „.. .ezt egyesek a tóban levő, igen nagy salétromtartalmú iszapnak tulajdonítják..." — Mihály 1985. 37. (Fordította Mihály Ferenc.) 123 A Wandorf (Bánfalva) fölötti hegy: a Sánc-hegy (németül I länslerbcrg). A településtől kclet-délkeketre található. — A térség ipari ásványkincsekben szegény, érceket nem tartalmaz. — Adám — Marosi 1975. 288, 488. 124 A kénes kigőzölgés többek között a térség egyik legértékesebb természeti kincsére, a hévíz meglétére utal. 125 Fertőrákos, németül Kroisbach kőbányájáról nevezetes település. — Fényes 1851. III. 278.; Gömöri 1996. 27-42.; MTH 48. 126 Lásd a 89. sz. jegyzetet!