Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

Hivatalba helyezem tehát szintúgy a király nevében, a tekintetes vármegye örökös főispánjaként mint erkölcsei és vére szerinti herceget, amint nagy ősei méltóságainak, úgy

7 erényeinek is örökösét és élő példáját. Mennyi bizodalmat és reményt szabad nyernünk akár abból, midőn látjuk, hogy e méltóságos vármegye címerébe helyezett fegyveres férdút, innét (rózsákat mutatván a jóknak) a herceg nemzetségének oroszlánja, onnét (karmaival és kardjával fenyegetvén a rosszakat) griffje erősíti!

191 Hivatalba helyezem — mondám - nemcsak mint örökös főispánt, hanem mint atyát, aki a köz veszteségeit sajátjának tekintvén a köz megsegítésére és az egyesek üdvéért virrasztva őrködik. Kinek, mikor a köteles, de az ország törvénye által is meghagyott megbecsülést, tiszteletet és engedelmességet megadják, kormányzása alatt atyjukat érezzék igazgatni. Végül főméltóságtokat, mint e vármegye örökös főispánját, az elődöknek elsőszülöttségben és jószágában megerősített örökösét, ő legszentebb Fölsége jóságos parancsának megfelelően, a királyi hatalom tekintélyével, ugyanazon öröklött tisztség ténylegességének és cselekvőségének fölvételébe, telkének vállalásába és hivatalának betöltésébe helyezem és iktatom, egyszersmind főméltóságtoknak a legboldogabb kományzásáért, hosszú életéért és mindenben kívánatos előmeneteléért, az egész méltóságos vármegye javára és mindnyájunk vigaszául esedezem." XI. §. Ezeket mondta lélekjelenlétét kimutatván János, mikor az asztalkától, Pál Antal herceg melynél ült, fölkelt a herceg, s míg a gróf jobbra távozott, a hosszab- vàkusp bik asztalfőjéhez lépett. Akkor immár beiktatott főispánként: „Méltóságos gróf úr — úgymond — és e tekintetes vármegye státusai és rendjei! Amiért ő legszentebb Fölsége engem e tekintetes Sopron vármegye főispáni liivatalának méltóságába és ténylegességébe elsőszülöttségem és a rám szállott jószág erejénél fogva helyeztetni és iktattatni méltóztatott, azért a tőlem telhető legnagyobb köszönettel adózom; és mivel ifjúkorom kezdete óta Őfelsége szolgálatában a közjó előmozdításának és az egyesek javáról való gondoskodásnak szenteltem magam, így ennek a tisztségnek is szükség szerint igyekszem majd eleget tenni: abban bizakodva, hogy a tekintetes státusok és rendek is úgy vélekednek a közjóról és úgy viselik gondját, mint ahogyan a haza törvényei, a jog és a méltányosság az egyesek megőrzéséért kívánja, méltóságos uraságtoknak is az igazgatás kötelességében mindmáig tanúsított aggódó gondoskodásáért, iparkodásáért és készségéért, amiképp az én beiktatásom feladatának vállalásáért is, a leghálásabb köszönettel adózom, és eddig mutatott fáradozásaikat minden alkalommal ténylegesen megőrizni törekszem." Mindenki csodás helyesléssel és hallga-